 |
SZÁNTAI LAJOS: Király, a Világfa tövében - III. Béla, az örök emlékezet nagy királya
időpont: 2013-05-30 18:00
helyszín:
Két Hollós könyvesbolt, 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a.
|
|
 |
Írások - RĂ©vay PĂ©ter
RÉVAY PÉTER - TURÓC VÁRMEGYEI FŐISPÁN RÖVID EMLÉKIRATA 2. rész
Ha még mindig csodálná valaki, hogy nemzetünk, más országoktól eltérően, miért volt oly nagyon aggályos és buzgó Koronája őrzésében, miért költött oly nagy összegeket mind védelmére, mind visszaszerzésére, miért nem átallt annyi háborút vívni, gyászos vereségeket, véres csapásokat osztogatni és elszenvedni, az, úgy vélem, felhagy a csodálkozással, ha ennek okát mindazon kívül, amit előadtam, alaposabban megfontolja. Tanúnak hívom azokat, akár hazaiak, akár idegenek, akik messziről meglátták e felségjelvényt, mondják meg őszintén, nem fogta-e el őket valami páratlan tisztelet iránta. Elsősorban pedig a mieink érzik ezt, akik tudják, hogy isteni kinyilatkoztatás és angyali parancs folytán Magyarország első királya, Szent István szerezte meg ezt a Koronát, és azt vallják, hogy nemcsak a királyi homlok ékességéül és fenségére kell megőrizni, hanem sokkal inkább azért, hogy a magyarok számára örök jelképe és emlékezete legyen a megismert és felvett keresztyén igazságnak. Ezért sajátos tisztelettel övezik, szentségként imádják, és nem tudom, erősebben vonzza-e a mágnes a vasat, mint ahogy a Korona titokzatos erejével, magnetikus tulajdonságával kiváltja, vonzza a szeretetet és engedelmességet. Ezért van az, hogy bárhova kerül is, magával ragadja harcias pannonjait, akik úgy vélekednek, hogy minden költséget semmibe véve, a veszedelmeket és viszontagságokat megvetve követniük kell, és bármiféle méltatlanságtól meg kell menteniük. Hozzáteszem, hogy mivel hazánkban a választásnál majdnem többet ér a koronázás, amit nem lehet mással jogszerűen végrehajtani, csak a Szent Koronával, őrzésére még nagyobb gondot és buzgalmat fordítanak. Akad jó néhány császár, hogy királyokról ne is beszéljek, akit nem is ékesítettek a legfőbb birodalmi koronával, tudniillik azzal az arany császári koronával, mellyel egyedül a római főpapnak van joga és lehetősége koronázni, Rómában, mint az ősi birodalomnak dicsőségben, az elődök diadalaiban és a szerencsés sors bámulatos emlékműveiben messze legfényesebb városában, a koronázást is ugyanott szokták végrehajtani, vagy valahol Itáliában. Az itáliai utazás azonban a legtöbb császárnak csakúgy, mint udvarnokaiknak, akik kísérik őket, túlságosan költséges és veszedelemmel fenyegető volt. így Habsburg Rudolf, az első császár e néven, sem volt hajlandó arra, hogy a birodalmi felségjelvény felvételére Itáliát meglátogassa, mert tudta, hogy a császárok Itáliába való érkezése vidám és ragyogó reménnyel teljes, hazatérésük viszont szomorú és siralmas. Ez a császár csakúgy, mint Első és Második Konrád, Madarász Henrik, Negyedik Lajos és sok más, sőt, Ferdinánd, Miksa, Rudolf is puszta választás után igaz és törvényes császárnak számított, teljes birodalmi joghatósággal és tekintéllyel rendelkezett. Magyarországon viszont még ha minden rend egyetértésével és szavazatával kiáltják is ki a királyt, és az ország kormányát sok éven keresztül dicsőségesen tartja is, ha ezzel az ősi Koronával fel nem ékesítik és meg nem szentelik, minden engedélye, adománya, kiváltságlevele értéktelen, semmis, és méltán tartják csak kormányzónak. Könnyű volna számos példával bizonyítani ezt, de a többit elhagyva csak kettőt hozok elő. Mindenki tudja, hogy Ulászló Magyarország választott királya volt, és hazánk védelmében Várnánál nyílt ütközetben vitézül, bátran, nagyszerűen küzdött Muráddal, a törökök hatalmas császárával, és hogy e csatában életét vesztette. De mert a Szent Koronával koronázva nem volt, egyetlen kiváltságlevele sem számít érvényesnek. Ugyanígy Első Mátyás adománylevelei, melyeket koronázása előtt majdnem hat egész éven át kibocsátott, nem érvényesek és nem hatályosak, hacsak a koronázás után ugyanő meg nem erősítette és újította őket. Bizony, úgy vélik, hogy Magyarország királyai méltóságuk teljét, dicsőségüket a Szent Koronától kérik és kapják, neki tulajdonítják az üdvös és hasznos törvények kibocsátását, a fölöslegesek eltörlését. A Koronát mintegy a törvények törvényének tekintik, a magyarok neki szoktak fizetni büntetést és váltságdíjat, neki tesznek ünnepélyes esküt, neki hagynak és ígérnek egyházi és világi örökségeket, neki adják vissza minden vagyonukat, mint valami forrásnak, melyből minden ered, ezért számos várat és a szabad királyi városokat a Szent Korona tulajdonának nevezik, szentül és sértetlenül megtartják a törvényt, hogy ezeket sem magának a királynak, sem bárki más halandónak nem szabad más hasznára vagy javára fordítani vagy (ahogy mi mondjuk) elidegeníteni. Végül is akkora ereje van, hogy aki megsérteni szándékozik, nemcsak felségsértésben bűnös, hanem a vallás és az istenség ellen is vétkezik. Bámulatra méltó, hogy azok a hatalmas és ősi királyságok, Szlavónia, Dalmácia, Horvátország, Bosznia, Szerbia, Holics, Lodoméria, Kunország, Bulgária, melyeket a magyar királyok egykor bekebeleztek és a sajátjukhoz csatoltak, melyek más királyságok módjára minden kétség nélkül rendelkeztek saját koronával, ez angyali Korona iránt mégis oly nagy fokú szeretetet és tiszteletet tanúsítanak, hogy saját felségjelvényüket elhanyagolva csak erre áhítoznak tárt karral, és királyuknak csak azt ismerik el, aki ezzel a Koronával ékeskedik. így ez az angyali Korona saját ragyogásával sok más királyság koronájának fényét homályba borította, úgyhogy nemcsak hogy nem nagyon használják őket, de még az sem világos, honnan származnak. És hogy ezek a tartományok, melyeket nagyrészt elfoglalt a török zsarnokság, mind mostanáig tartják a királyság nevét, emlékezetét, hírét a keresztyének körében, azt a Szent Koronától nyert jótéteménynek kell tulajdonítaniuk. A királyság és a csatolt részek határai között nem maradhat meg más korona, mint ahogy az ég vagy a föld sem tűr meg más Napot. Emlékszünk arra, hogy Bocskai fejére Ali basa egy koronát rakott, amelyet Ahmed török zsarnok küldött. Ámde hogy mi lett az ő vége és mire fordult az időben a haza sorsa, elhallgatom, nehogy az emlékezés felszaggassa és újra felvérezze sebeinket. Az pedig, hogy ennek a koronának az országban való jelenlétét a haza okosabb polgárai milyen keserűen és méltatlankodva fogadták, fölös teljességgel nyilvánvaló mind a bécsi végzésekből, mind az ország alkotmányából. Egyesek ugyan azt hiszik, hogy ez valamikor a szerb királyságé volt, amire abból következtetnek, hogy amikor Murád elzavarta Szerbia és Rácország despotáját, Györgyöt, fiait elfogta, leányát feleségül vette, egy koronát is szerzett kincstára számára, az nála rejtőzött, ez pedig ahhoz hasonlatos. De elbocsátva és elbúcsúztatva a török szolgálatból származó koronát, beszédünket az angyali Koronára fordítjuk vissza.
Mondottuk, hogy az ország Koronáját Orbán püspök és Báthori István őrizte. Őket István szerémi püspök és Báthori András követte, de az ország nemessége visszavette tőlük a Koronát, mert sokan úgy vélték, hogy nem kevésbé méltatlan, mint amilyen veszedelmes is ilyen fontos dolog őrizetét élethossziglan ugyanazokra bízni. És eskütétel után megőrzés végett Szapolyai István nádorra és Tamás győri püspökre bízták a Koronát. Amikor ők voltak a szent felségjelvény őrei, vagyis a kettősbizottság tagjai, a visegrádi várnagy Némai Kolos László volt. Ö régi magyar szokás szerint szigorú kötelezvény- és esküformulát szerkesztett a Korona őrzésére és megtartására maga és vezére nevében.
Méltónak látszik az emlékezetre, ezért szó szerint ide kellett iktatnom, hogy meglássék, milyen módot tartottak egykor a Szent Korona őrzésében, és kitűnjék őseink iparkodása, buzgósága, serénysége.
AZ ELSŐ KÖTELEZVÉNY- ÉS ESKÜFORMA, TAMÁS GYŐRI PÜSPÖK, A SZENT KORONA KETTŐSBIZOTTSÁGÁNAK EGYIK TAGJA RÉSZÉRE
Én, Némai Kolos László, Visegrád várának várnagya tanúsítom, és a jelen levélben foglaltak útján tudatom mindenkivel, akit illet, hogy mivel Krisztusban főtisztelendő atyám, Tamás győri és választott egri püspök úr, az én uram más emberei között engem a Szent Korona őrzésére várnaggyá állított és nevezett e Visegrád várában, ezért keresztyén hitemre, tisztemre és becsületemre fogadom, esküszöm az élő Istenre és Szűz Máriára és minden szentekre, hogy nevezett püspök uram iránt e tisztemben hűséges leszek és híven szolgálom, a mondott várat és a Szent Koronát híven őrzöm és megtartom. Egyébként, ha püspök uram akár meghalna, akár balsors sújtaná, a visegrádi várat és a Koronát hűségesen megőrzöm uram vagy őhelyette öccse, a tisztelendő Ferenc budai prépost úr számára, és a Szent Koronát tudta, szabad akarata és kifejezett egyetértése nélkül soha el nem mozdítom erről a helyről, ahová azt uram meg a tekintetes és nagyságos Zápolyai István szepesi gróf úr, Magyarország nádora letette, kezemmel azt nem illetem, és oda nem adom azt sem a királyi felségnek, sem a főpapoknak és báróknak, sem senki másnak. Ha pedig püspök uram, vagy az előbb említett esetben a nevezett Ferenc prépost úr ezt a várat és a Szent Koronát vissza akarná venni, engem innen elmozdítana és mást akarna a helyembe állítani, minden vonakodás, ellenkezés és színlelés nélkül visszaadom és visszaszolgáltatom. Hozzáteszem azonban, hogy sem püspök uramat, sem fent nevezett öccsét nem vagyok köteles a várba beengedni annyi emberrel, amennyi több és erősebb lenne nálam, várnagytársamnál és a hozzánk tartozóknál, és nem tartozom uram vagy öccse népéből többet bebocsátani és befogadni, mint amennyi megállapíttatott, illetve amennyivel társam, tudniillik a nádor úr által megbízott várnagy az idő szerint rendelkezik. Ha azonban megtörténnék, hogy valamely hatalmasság ezt a várat megostromolná, abban az esetben köteles vagyok a vár védelmére bebocsátani a főtiszteletű úr és a nevezett nádor úr vagy fia, a tekintetes és nagyságos János úr embereit, de csak annyit, amennyivel az időbeli kinevezett társam rendelkezik. Továbbá, ami e visegrádi vár és a Szent Korona őrizetét illeti, a nevezett nádor úrhoz és következésképp fiához, János úrhoz kötelesen és pontosan ugyanaz a hűség köt és fűz, amivel püspök uramnak és következésképp öccsének, az említett Ferenc úrnak köteleztem magam, e részben semmivel sem tartozom többel magának püspök uramnak és említett öccsének, mint az említett nádor úrnak és fiának, János úrnak. Mindezek megtartására híven, sérthetetlenül és változtathatatlanul újra meg újra esküszöm, és ígéretet teszek uramnak, Tamás püspöknek és fivérének, az említett Ferenc prépost úrnak, keresztyén hitemre, tisztem és becsületem elvesztésének, esküszegésem örök gyalázatának terhe alatt. Mely dolog hitele, bizonysága és érvénye végett e tulajdon nemesi címeremmel megjelölt saját pecsétemmel hitelesített levelet püspök uramnak, következésképp említett fivérének is adtam és juttattam. Kelt a fent nevezett Visegrád várában, az Úr 1493. esztendejében.
A MÁSIK KÖTELEZVÉNYFORMULA, SZAPOLYAI ISTVÁN, MAGYARORSZÁG NÁDORA, A SZENT KORONA KETTÓSBIZOTTSÁGÁNAK MÁSIK TAGJA RÉSZÉRE
Én, Némai Kolos László, főtiszteletű uram, Tamás győri és egri püspök stb. képviseletében Visegrád várának várnagya tanúsítom és a jelen levélben foglaltak útján tudatom mindenkivel, akit illet, hogy mivel Visegrád várát és Magyarország Szent Koronáját a királyi felség és az egész ország akaratából ugyanezen püspök uram a tekintetes és nagyságos Szapolyai István szepesi gróf úrral és ez ország nádorával egyenlőképpen és közösen tartja, mikor püspök uram engem ugyanezen vár várnagyává és a Szent Korona őrévé állított és kinevezett, azt is akarta, hogy a nádor urat bizonyossá és bátorságossá tegyem iránta való engedelmességem felől. Ezért fogadom és ígérem keresztyén hitemre, tisztemre és becsületemre, esküszöm a szent Evangéliumra, az élő Istenre és a dicsőséges Szűz Máriára, minden szentekre, hogy e vár és a Szent Korona megtartásában és őrizetében a nádor úr iránt, vagy ha őt (Isten őrizz) halál vagy szerencsétlenség sújtaná, fia, a tekintetes és nagyságos János úr iránt egyenesen és pontosan ugyanazt a hűséget tanúsítom, mint amire nevezett püspök urammal és következésképp fivérével, tisztelendő Ferenc budai prépost úrral szemben köteleztem magam, és hogy e tekintetben nem vagyok jobban és erősebben kötve és kötelezve püspök uram és az ő fivére, mint a nádor úr és nevezett fia iránt. Továbbá, hogy a nádor úr és következésképp a fent mondott esetben nevezett fia, János úr, az ő jelenlegi és jövőbeli várnagyuk és a hozzájuk tartozók ellen semmiféle szándékkal, mesterséggel, csellel és csalással sem nyíltan, sem titokban, sem közvetlenül, sem közvetve a Korona és a vár birtokát illetően semmit sem próbálok, semmire sem csábítok, és hogy a Koronát arról a helyről, ahová Visegrád várában nevezett püspök uram és a nádor úr letette, a nádor úr tudta, megkérdezése és kifejezett, szabad akarata és beleegyezése nélkül, nevezett püspök uram vagy a már említett esetben fent nevezett öccse kérésére és önhatalmú utasítására sem el nem mozdítom, sem máshová nem viszem, meg nem mutatom senki élőnek a világon, sem magam nem érintem kézzel, sem enyéimnek nem engedem ezt, semmiféle kitervelt módon nem próbálok ellene semmit sem magam, sem mások útján. Tovább, hogy fent nevezett püspök uramat vagy mondott fivérét sohasem engedem be annyi emberrel, amennyi több vagy erősebb nálam, a nádor úr várnagyánál, tudniillik társamnál, meg a mi embereinknél, és uram meg fivére embereit nem engedem vagy fogadom be a várba nagyobb számban, mint amennyit ő és a nádor úr már megállapított, vagy amennyivel várnagy társam, tudniillik a nádor úr embere az idő szerint rendelkezik. Ha mégis megtörténnék, hogy a hatalmasok valamelyike a várat megostromolná, abban az esetben a vár védelmére mégis tartozom beengedni a nádor úr népét a püspök úréval azonos számban, valamint ugyanannyit, amennyivel az az idő szerinti társam rendelkezik. Általában pedig a vár és a Korona körüli tisztemben semmit sem teszek, amivel valami módon megsérthetném a nádor úr és fia becsületét, vagy ami részükről nemtetszést válthatna ki, ami nekik kárt, veszedelmet, botrányt okozna. Mindezeket keresztyén hitemre, tisztem elvesztésének, esküszegésem örök gyalázatának terhe alatt előrebocsátva, újra meg újra esküszöm és ígérem, hogy hűségemet a nádor úr és fia, a nevezett János iránt sértetlenül és változtathatatlanul megőrzöm. Ennek hitelét, érvényét és bizonyságát nyilvánítandó, e tulajdon nemesi címeremmel megjelölt saját pecsétemmel hitelesített levelet a nádor úrnak és következésképp fiának adtam és juttattam. Kelt Budán, Szent Demeter napján, az Úr 1493. évében.
II. LAJOS ÉS A KORONA VISZONTAGSÁGAI MOHÁCS UTÁN
Ulászlónak e halandó életből való távoztával az országot Második Lajos kapta meg, aki még atyja életében, szinte még a bölcsőben elnyerte a királyi fej díszt. Lajos uralkodása alatt a Korona Perényi Imre nádor kezében volt, majd annak halála után, azt mondják, Perényi Péternél maradt, akinek és az előbb koronaőrként már említett Szapolyai Jánosnak hűségére bízták.
A szerencsétlen mohácsi vereség után, melyben ama kor vétkei következtében a főrendek és a nemesség virága, a magyar katonaság szinte megsemmisült, és Második Lajos király is elesett, Budát páni félelemtől űzetve pusztán hagyták, Szulejmán bevonult oda, aztán három sárgaréz oszlopot vive magával, eltávozott, más kegyetlenséget nem követett el ott, mint a történeti emlékek beszélik. Csoda, hogy abban a városban, mely nemcsak - mint valamelyik író mondja - kies fekvésben hasonlíthatatlan Európa többi városához, de nagyon népes is, a drága épületekkel rakott, híres és gyönyörű királyi székvárban Szulejmán, semmiféle fegyveres őrséget nem hagyott, nem rombolta le bástyáit, falait, amit a városok megszállóinak többsége meg szokott tenni, nehogy véletlenül az ellenség számára búvóhelyet kínáljanak, mint (hogy a többiekről ne beszéljek) Athila is a germániai Argentína elfoglalása után széthányatta annak falait, hogy a bejárás mindenki számára megnyíljék, amiről máig úti várnak, németül Strassburgnak hívják. De Buda végzete akkor még nem teljesedett be, az istenség megóvta a mohó és hatalmas ellenségtől, mert a végtelenül kegyelmes Isten megelégedett ezzel az atyai fenyítéssel, és nemzetünket ama véres és gyászos vereséggel akarta tisztességesebb életre ösztönözni. Nem sok idő közbejöttével azonban - midőn az isteni figyelmeztetés, csekély lévén, nem igazította meg a vad erkölcsöket, a bűnök sokasodtak, a főemberek önzése mérhetetlenné vált, hitszegéssel, marakodással, rablással, gyilkossággal, háborúkkal versengtek annyira, hogy a Szent Korona tiszteletét semmibe véve, a polgárháborúban szövetségbe hívták a keresztyénség esküdt, örökös ellenségét - Isten haragja, mint a kegyetlen betegség szigorú orvosa, hasonlóképpen komoly orvossághoz folyamodott, a legsúlyosabb megtorlásra gerjedt, és elveszett, jaj, Buda az ország javával együtt, és a keresztyénektől szerzett zsákmány rejtekhelye lett. Hogy Visegrádra, a Korona otthonára a szerencsétlen mohácsi ütközet milyen sorsot hozott, arról a történetírók körében teljes a csend. Mégis kétségtelen, hogy a Szent Korona akkor elkerülte a török erőszakot és veszedelmet, Isten oltalmában és védelmében, aki nekünk kinyilatkoztatta és adta. De aztán bámulatra és búsulásra méltó módon sodródott ide-oda: Szapolyai János erdélyi főkapitány ugyanis, aki nagy hatalommal rendelkezett, és bátorságával régebben rendre utasítva a keresztesek dögvészes bandáját, kiérdemelte egyesek nagyrabecsülését, úgy vélekedett, hogy megérdemli a királyságot, felingerelve tehát és saját véleményére hajtva nem kevés főembert, elérte, hogy királlyá választották, a Koronát, mely az ő és Perényi Péter hitére volt bízva, önhatalmúlag kihozta Visegrád várából, és Pál esztergomi érsek kezéből felvette. Könnyen meg lehet ítélni, hogy ez az elhamarkodott koronázás, mely iszonyatos háborúk eredete és oka lett, kevéssé őrizte a Korona méltóságát. Több országnagy ugyanis Ferdinánd főherceget támogatta, akinek felesége Lajos király nővére, Anna volt. Ferdinánd elfoglalta Budát, az ország fővárosát, akár csak Székesfehérvárat, ahol a királyokat koronázni szokták, és János seregét megszalasztva-futtatva királlyá kiáltatott ki, majd Székesfehérvárott felékesítették a Szent Koronával, mert Perényi Péter bizonyos méltánytalanság és sértés miatt elpártolt Jánostól, és Ferdinándnak adta. A szent felségjel vénytől megfosztott, az országból kiűzött Jánosnak egyedül, szökevényként kellett bolyongania, és részint a bánat, részint erejének, pénzének fogyta iszonyú ötlettel arra kényszerítette, hogy (borzad a lélek említeni is) a keresztyénség ellenségeinek segítségéhez folyamodjék. Mit nem tanácsol, lám, az önzés és az uralomvágy? Hogy - míg a hatalmat hajhásszák - minden igazat, tiszteset elfelejtsenek; és Euripides szerint cselekedjenek: az uralom kedvéért sértsd meg a jogot, minden másban gyakorold a jámborságot. A zsarnok, aki észrevette, hogy a segítség reményében folytatott háború révén alkalma nyíIik Magyarország megszerzésére, örömmel élt is vele, és Jánost pártfogásába vette. Nagyon jól tudta, hogy ősei hasonló alkalommal igázták le Görögországot, Bulgáriát, Holicsot, Szerbiát, ezért nagy sereget vezetett Magyarországra, elfoglalta Budát, és pártfogolt ja, János birtokába engedte, sőt, a Szent Koronát is visszaadta. Azt tette, amit a lovász ok szoktak, akik, hogy a vad lovakat kezes hátaslovakká szelídítsék, eleinte nem raknak rájuk zablát, nem sarkantyúzzák, csak szelíden simogatják és laza kötőfékkel lassacskán szoktatják a szorosabbhoz, úgy számítva az időben Szulejmán, hogy alkalmasabb először tetszetős csellel kísérletezni, mint nyílt erőszakkal. Hogy pedig miféle alkalommal jutott a Korona a barbár kezére és a szerencse micsoda nyilainak szolgált céltáblául, hogy úgy mondjam, egy füst alatt elbeszéljük.
Miután Szulejmán János biztatására nagy sereggel Magyarországra rohant, Perényi Péter, aki már Ferdinánd pártján állt, egész családjával és a királyi felszereléssel együtt biztosabb lakozás és őrzés kedvéért Siklós várából Sárospatakra akart menekülni, de útközben fogságba esett és a Koronával együtt Szulejmánhoz vitték.
Kire-kire ráhagyom annak megfontolását, mekkora veszedelemben volt a Korona. Hiszen akkor valami csodás végzet rendeléséből a magyarok vallása, üdve, dicsősége teljességgel a zsarnok hatalmába esett. Ámde a kegyetlen zsarnokot alighanem megvakította az istenség, mert úgy látszott, hogy sem a vallást nem törli el, sem az üdvösséget nem becsüli, sem a dicsőséggel nem törődik. Mihelyt ugyanis feloldotta a bécsi ostromot, Jánost az előkelőkkel együtt magához hívta, és önként visszaadta neki a felségjelvényt meg a többi királyi ékszert. Ki ne csodálná a kegyetlen zsarnok kegyes cselekedetét? Ki merne, kérdem, még mindig kételkedni abban, hogy a Szent Korona a mindenható Isten védnöksége alatt áll? Hát e példa nem erősít meg még inkább legjobb vélekedésünkben? Hát még mindig kételkedhetünk abban, hogy nincs fölötte hatalma semmi ellenségnek? Ha ez sértetlen és diadalmas, a haza is épségben marad, csak kitartsunk az ősi apostoli vallásban, ápoljuk, mozdítsuk elő a közjót, kövessük a törököket szüntelen gyűlölettel, legyen idehaza jámborság, hit, egyetértés, bármennyit szenvedjünk is az ellenségtől, nem fogunk megtörni, hanem erőt kapunk az égtől, és szorongatott pálma módjára fölserkenve kigyógyulunk háborús sebeinkből, visszanyerjük életünket és erőnket.
A KORONA FERDINÁNDHOZ KERÜL
Miután Jánost elragadta a végzet, és a Koronát valamiképp csecsemő fiának, Jánosnak fejére tették, György barát tűnt ki azok közül, akik János és anyja, Izabella mellett álltak, ez, miután a Szulejmán által csellel és erővel elfoglalt Budáról a királynéval együtt Erdélybe menesztették, kudarcai miatti elkeseredett méltatlankodásában elpártolt Izabella királyné hűségétől, és az ország Koronáját, mely kezében és hatalmában volt, baráti szolgálata jeléül elküldte Bécsbe. Mások ugyan másképp vélekednek, hogy tudniillik, Magyarország előkelői sürgetvén a békét és a megegyezést, maga Izabella küldte vissza a felségjelvényt és a királyi ékszereket Ferdinánd királynak. Bárhogy volt is a dolog, nem kétséges, hogy a Korona Isten akaratából tért vissza Ferdinándhoz.
Hogy a Korona bolyongása és annyi viszontagsága után milyen volt az ország képe és helyzete? Állapota bizonnyal a legzavarosabb volt, míg az országnagyok egymás közt marakodtak, és Vatiniuséhoz hasonló gyűlölettel üldözték, kölcsönösen karddal kaszabolták egymást. Mert a polgárok dühe súlyosabb veszedelmet idéz a kapukra, mint a legvadabb ellenség. És, mint Livius mondja: A polgári pártoskodás sok népre nagyobb pusztulást hozott, mint a külső háborúk, mint az éhínség vagy a betegség, mint a legnagyobb országos csapás, amit az Isten haragjában reánk küld.
Ebben a gyilkos széthúzásban az országnagyok némelyike Szapolyaihoz, másik a Ferdinándhoz húzott, legtöbbje a szerencse forgása szerint igazodott, gyakran hívták Magyarországra a barbár és kegyetlen török mocskot, mely annyi rosszindulattal és kegyetlenséggel tombolt, hogy azon idők pusztulását és tragédiáit könnyekkel nem lehet eléggé megsiratni.
Hát maga János és követői milyen előnyöket szereztek a barbárok színlelt barátságából és támogatásából? Bizony, semmi tiszteset, mert védelmezőik az édes haza pusztítói voltak. Mennyire igaz, nagyon is igaz, hogy a törökök barátságának vége mindig az elnyomás, a pusztulás és a biztos szolgaság! Nem szólok arról, hogy ama szerencsétlen időkben az emberek végtelen sokaságát hajtották aljas és örökös szolgaságba. Elhagyom a bécsi ostromot, Sziget erős bástyájának elvesztéséről semmit sem mondok. Milyen kedvezésben részesült János felesége, aki az ellenség megejtő hízelgésének, az oltalom csábos ígérgetés ének hitelt adva asszonyi tehetetlenségből egyszülött fiával együtt Szulejmán védnökségébe ajánlotta magát? Szulejmán Erdélybe zavarta, Budát, amit apjának színlelt jósággal átadott, elragadta, őt pedig királyságától elkergette, megfosztotta. Milyen gyümölcsöt hozott ezen kívül a török szövetség és segítség istentelen, törvénytelen és mértéktelen hajhászása? Jaj, csak mi ne tapasztalnánk saját korunkban hasonló sorsot, csak ne akadályoznák császárunk szerencséjének futását belső egyenetlenségek és lázongások, Krisztusra, ha a keresztyének vetélkedése nem válnék a törökök hasznára, ha nem lenne éppen a mi széthúzásunk a törökök dühöngésének legfőbb táplálója, hatalmuknak forrása, akkor már nemcsak a sok vérrel és fáradsággal bevett erős Esztergomot tudhatnánk sajátunknak, hanem Budát is, melyet Mátyás császár kétszeri ostrommal, nagy és erős csapatokkal vívott, miközben elfoglalta Pestet, Székesfehérvárt és Buda alatt számos őrséget. Az emberek gondolkodásmódja kétféleképpen szokott megjavulni, vagy saját bajaikon okulnak, vagy mások vereségeinek példája figyelmezteti őket. Lelkemből kívánom, hogy legalább saját bajaink tegyenek már végre óvatosabbakká bennünket. De félek, hogy e régi mesét - mint mondják - süketeknek mesélem. Egyesek lelkét ugyanis annyira betöltötte és fölizgatta a csip-csup ügyekért való bosszúállás vágya, hogy szívesebben pusztulnak együtt azokkal, akiket gyűlölnek, mint védik a hazát, melynek születtünk, és jobban szeretik a nyakasságot veszedelemmel, mint az engedelmességet biztonsággal. Mi lehet közelebbi rokonságban a sárkány és a vipera természetével, mint ez az istentelenség? De hagyva a kellemetlen siránkozást, végezzük dolgunkat!
MIKSA
A honpolgárok még Ferdinánd császár életében királlyá tették fiát, Miksát, akinek atyja önként és szívesen átengedte a Koronát. Kivergődvén ugyanis a polgárháborúból, mintha saját polgárai körében nem volna eléggé biztonságban, a Korona az osztrákok védelmére és szeretetére bízta magát, mert bizony megvetette a mi nemzetünkből és vérünkből való fejedelmeket, akiknek bűnnel szerzett hatalma nem lehetett hosszú életű, meg a királyi örökösök is kihaltak, utánuk a felséges ausztriai ház szerzett újonnan birodalmat, és míg a hazai zavargásoktól messze, békességben tartózkodott, a távolból gondoskodott a jólétről és dicsőségről.
Miksa pedig atyja példáját követve fiát, Rudolfot jelölte királynak, és az ország rendjeinek egyetértésével nyilvánosan átadta neki az országot és a felségjel vényt. Bizony, amilyen dicséretesen, olyan bölcsen tesznek fejedelmeink, akik nem annyira a maguk, mint hazánk javát akarják, amikor még életükben, idejében gondoskodnak a királyságról, jól tudva, hogy a halandók természete éhes az uralomra, türelmetlenül várja a királyi méltóságban való részesedést, az átmeneti állapot kedvez a lázadó és nagyravágyó törekvéseknek, és hogy milyen sok baj, veszedelem következik a királyok halála után, ha nem gondoskodnak időben az utódról. Tudniillik az árvaságban az előkelők pártokra szakadván, az állam, mint kormányos nélküli hajó, hányódik vagy akár el is süllyed a lázongás tengerében, amire kézenfekvő és eléggé fájdalmas hazai példáink vannak. A magyarországi királyválasztás az összes rendek egyetértésével történik, hajdan pedig a rákosi mezőn fegyverek közt folyt le, de bizony az egyetértés, főleg felfegyverzett tömeg körében, nagyon is ritka. Ezért aztán gyakran megesett, hogy annak akarata szerint választották a királyt, aki mellett nagyobb erő, több férfi, nagyobb kíséret állt, miért is a választás szabadsága a törvény legsúlyosabb sérelmére néha-néha csorbát szenvedett.
RUDOLF
Rudolf császár és királyunk kezében és hatalmában volt a Korona egészen 1608-ig. Bárki megértheti, hogy az isteni gondviselés messzemenőkegyelméből történt, hogy a Szent Korona császári méltósággal tündöklő felséges királyok házi oltárán őriztetett idestova hetven évig, azon egész idő alatt, míg a törökök ellen változó szerencsével és sikerrel kegyetlen háborút vívtunk, mialatt belső viszályok, forrongások közt hánykolódtunk, mígnem az áldott béke védelmében ragyogó dicsőséggel visszakerült a hazába. A bécsi egyezményben valamilyen isteni sugallatra úgy határoztak, hogy az ország Szent Koronáját vissza kell hozni a hazába, úgy látszott azonban, hogy a vonakodó Rudolf császárt inkább kényszeríteni, mint kérlelni kell visszaadására, ezért Mátyás császár, Magyarország akkori helytartója és kormányzója Magyarországról, Ausztriából és Morvaországból sereget gyűjtött, Prága felé indult, és a szent kincset, mint valami száműzöttet, valamennyi magyar örömujjongása közepette hazabocsátotta. Alább kissé bővebben elbeszéljük ezt az eseményt, amivel kapcsolatban célszerűnek tartom, hogy rövid leírást adjak a Szent Koronáról és a többi királyi jelvényről.
A SZENT KORONA ÉS A KIRÁLYI JELVÉNYEK LEÍRÁSA
Tehát a Szent Korona színaranyból van, - az ötvösségnek inkább égi, mint emberi mesterségével kör alakba öntve, oldalsó kerületén egyenlő közökben háromszög alakú virágos csúcsok emelkednek ki körben, a négy szemben fekvő sarokban egymást kölcsönösen metsző bolthajtásokkal, melyek egy keresztben futnak össze, magán a kerületen pedig a homlokzati részen almát tartó Üdvözítőnk képmása, az ellenkező oldalon a Szent Szűz Máriáé, aztán az apostolok, a keresztyén királyok, császárok, vértanúk szentséges sora, mint látszik, görög betűkkel, az arany alakokat és a hozzájuk tartozó jelvényeket ábrázoló képek az egészen keresztül a legfelül álló keresztig váltakozva követik egymást, az egyes szent ábrák között drágakövek és gyöngyök, ami egyáltalán nem közönséges szokást és módot követ, úgyhogy feltűnő is. A fül természet szerinti helyéről kétoldalt drágalátos, fehéren csillogó ékkövek lógnak a fülre mintegy függelékként, melyek a szent fő könnyű mozdulatára is kölcsönös összhangban ütődnek egymáshoz, hogy a két fület figyelmeztessék az isteni és emberi igazság meghallgatására, ennek révén pedig arra, hogy mindent Isten nevének dicsőségéért, a jó hírért és névért kell cselekedni; e kilenc láncocska és kilenc csúcs, mely a Korona homlokzati és nyakszirt felőli részén meghatározott közökben nagyobb gyöngyökkel ragyog, a Magyarországba bekebelezett kilenc ország és tartomány, úgymint Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Szerbia, Bosznia, Holics, Lodoméria, Bulgária, Kunország hatalmát és fényét jelképezi. Azt hiszem, nem hiába rendezték el ezt így, ugyanis a csúcsok, drágakövek, ábrák, aranyozott függelékek számában nagyon pontosan és következetesen a kilences figyelhető meg. A kettős köb van ugyanis benne, vagyis kétszer négy- és háromszög, tudniillik a háromszögek között vannak még két-két pontból álló sorokkal határolt négyszögek is, és így a párosnak és páratlannak, vagyis az egész számsornak a teljessége és tökéletessége fejeződik ki benne. Akinek már most szívügye és dolga a számok és arányok misztikájának vagy a Szent Koronát díszítő gyöngyök és drágakövek jelentésének nyomozása, áldozza rá tehetségét a mi beleavatkozásunk nélkül. Az isteninek, amilyen ez a Korona, tökéletesnek kell lennie, s ez tökéletes királyokat is kíván, ezek tökéletessé teszik a népet, és így aztán végül az ország is boldog és tökéletes, a tökéletesek pedig Isten rendeléséből sokáig fennmaradnak. Azt hiszem azonban, a Korona egész ékessége a szent ábrákkal együtt sajátságos jelentésével mást sem akar, mint hogy a megkoronázott király maga és vezérlete alatt hasonlóképpen a magyarok egész nemzete, mely a boldogságos apostoli vallást elnyerte, annak teljes megismerésére, ápolására, szeretetére, sőt fegyverrel való védelmezésére minél állhatatosabban törekedjék.
Azonkívül jó okkal kell beszélnünk a Koronához tartozó királyi felszerelésekről, melyek nemcsak a koronázás ünnepélyességéhez kívántatnak meg szükségszerűen, hanem a koronás királyt titkos jelbeszéddel a királyi kötelességek derekas és jámbor vállalására is figyelmeztetik.
Szent István palástja, vagyis királyi köpönyege nem annyira régisége és drágasága, mint inkább hímzésének szentsége miatt csodálatos; selyemből készült, égszínkék, az egyik részén Isten trónusa látható meg az összes apostol isteni fenséggel, a másikon Krisztus győzelme a kereszt jegyében aranyból hímezve; diadal köpeny formájú; ha .pedig valaki e szent palást pontosabb leírását óhajtja, elmélkedjék önálló buzgalommal az alábbiak alapján: Hátul az öv alatt körös-körül e szavak olvashatók:
AZ INDICTIO 14. ÉVÉBEN (1031) ISTVÁN KIRÁLY ÉS GIZELLA KIRÁLYNÉ KÉSZÍTETTE ÉS ADTA EZT A MISERUHÁT SZENT MÁRIA FEHÉRVÁROTT LEVÖ EGYHÁZÁNAK.
A vállak között, Krisztus képénél ez áll:
ELLENEIN DIADALMAS KRISZTUS RÖPPEN AZ ÉGBE.
A jobb vállon, a Boldogságos SZŰZ képénél ez olvasható:
FELRÖPPENT AZ EGEK MAGASÁBA A SZENT ANYA KÉPE.
A bal vállon, Szent János evangélista képénél:
MENNYEI SZOLGASEREG SZOLGÁL A KIRÁLYOK URÁNAK.
A tetején, hátul a rojt fölött:
MINDENEKETKORMÁNYZÓ KRISZTUS KÉPE: A TRÓNUS.
A nyakrész körül, a feszület baloldalán:
Ó, MENNYBÉLI REMÉNYSÉGI
A feszület jobb oldalánál nagybetűkkel:
R.R.E.T.O.B.VMBRA,
E betűk titkát csak maga a szerző, Szent István ismerte, ha valaki akarja, találgassa, hogy mit jelentenek, de ami a legvalószínűbbnek látszik, az így hangzik: A Római Egyház és az Egész Olympus Királynője, Szent Szűz Mária, a Harcos Királyság Pártfogója; vagy esetleg: A Királyok Királya a Világ Áldott Meghódítója, Szent Szűz Mária az Angyalok Királynője.
Ha ezt Istenre vagy Krisztusra értjük, nagyon szép a mondás, mindenesetre szebb, mintha Benedek főpapra vonatkoztatjuk. Ha pedig Szent Istvánra, hát ő valóban áldott (Benedictus = áldott) volt, hiszen a keresztyén hitnek nemcsak Magyarországon volt terjesztője, hanem a szarmaták és géták között is. Az VMBRA (umbra = árnyék) szó betűi után nincsenek pontok, hogy egyetlen szót alkosson, értelme tehát: Ennek az égi és lelki királyságnak a földi csak árnyéka.
Az elöljáró ugyanis a hatalmas Istennek képe és árnyéka, és evilágon ugyanaz a törvény áll a király, mint a többi ember előtt, hiszen: Por és árnyék vagyunk. Vagy mert a szent öltözéken a szent ábrák hímzése csak árnya a valóságos dolgoknak. Nincs bizony, ami e hímzés szent tartalmánál hívebben fejezné ki a jó király természetét. Nincs fontosabb a királyi méltóság számára, mint hogy az Istent, akinek képét e földön viseli, megismerje, tisztelje, szentségét, igazságosságát vallásos áhítattal őrizze sértetlenül, és keresztyén hittel felvértezve kivánatos győzelmet arasson az ,ellenség fölött, a jól végzett munka jutalmát pedig ne a földön, hanem az egekben várja.
Azután a jogar, amit a megkoronázott királynak az esztergomi főpap szokott átnyújtani, az igazság és jog vesszejét jelenti, némiképpen eltér a királyok szokásos jogarától, rövidebb, a tetején gömbölyű, igen hasonlatos a magyar gombos buzogányhoz, mely hadiszerszámot más nemzetek szokásától eltérően csak a magyarok vezérei szoktak használni, rajta ugyanúgy, mint a Szent Koronán, négy sorba lefüggő drágakövek, melyek arra figyelmeztetnek, hogy ha a szükség úgy hozza, harcolni kell a törvényért és a nyájért.
Az aranyalma vagy éggömb, amin egy kereszt áll, titkos szentséggel jelöli a szerencse forgandóságát, hogy tudniillik valamint az éggömb is forog, úgy a királyok szerencséje sem biztos és állandó, hanem méltánytalanságok és veszedelmek nyilainak kitett, a királyok méltóságuk csúcsáról nagyon könnyen csúsznak le egyik percről a másikra, mégis Krisztus szeretetében, aki e világ földjét és egét szent vérével teljességgel megváltotta, a királynak, feledve minden veszedelmet és kellemetlenséget, uralkodnia kell az istenség által reá bízott nép fölött, úgy kell szolgáltatnia jogot és igazságot, hogy az élők és holtak legfelsőbb bírája ítéletének megfelelhessen. Azt mondják, az aranyalmát vagyis gömböt elsőként Konrád császár gondolta ki, mármint azt, amit a császárok használnak, mert a miénkről nem áll az, amit a császáriról beszélnek, hogy nyitni és csukni lehet, belsejében pedig föld van, ami azt jelenti, hogy a méltóság csúcsára állított egyeduralkodó éppúgy por és hamu, mint a többi halandó.
Továbbá Szent István kardja, ősi formájú, egyenesre vágott heggyel; e kardot ő, aki a keresztyén hit annyi sok ellenségét győzte le, a jövendő királyok számára hasonló célra hagyta; ezt szintén sajátos magyar szokás szerint a megkoronázott királya szabad ég alatt a díszes tömeg szeme láttára könnyű lovaglás közben a világ négy sarka felé meg szokta rázni, a bárhonnan fenyegető ellenséget ekképp háborúval fenyegeti, utánozva (mint Bonfini mondja) a rómaiak példáját, akiknél a Mars-mezei oszlopnál a hadba induló consul szokta volt lándzsáját a négy égtáj felé elhajítani.
Valamint Szent István kesztyűje és saruja, melyek a király erkölcseinek tisztaságát és ártatlanságát jelentik.
A SZENT KORONA VISSZASZERZÉSE ÉS ŐRZÉSE
Vegyük most már szemügyre a Szent Korona őrzésének helyét. A legkevésbé sem látszik csodának, hogy a régi magyarok az ország pompázó virágkorában nem akarták a Szent Koronát Budán, a királyi székhelyen, az ország felséges fővárosában őrizni (a Birodalom és más országok példájára, melyek koronájukat szintén nem hagyják a királyok hatalmában, hanem vagy szent testületekre bízzák, vagy erődített és titkos helyekre rejtik), hiszen oda majd minden nemzet mindenféle népsége ellátogatott, és mint az már lenni szokott, akkora embertömeg, sokféle tevés-vevés, forgalom közepette gyakran keletkezett pártütés, támadt súlyos veszedelem; attól tartottak, hogy ott a királyi homlok szent ékessége, amelynek akkora fontossága van, kárt szenvedne. Ezért az emberi szemtől és 'az emberek tömegétől távol, nyugodt, biztos, természettől rendelt, erődített, magas hegyen fekvő, szinte égi otthonban, Visegrádon helyezték el. S méghozzá olyan gonddal és vigyázattal, hogy sem a Szent Korona őreinek nem volt szabad oda bármikor belépni, sem másoknak nem engedték, akiket a szent felségjelvény tisztelete arra indított, hogy hajlékát legalább a küszöbről köszöntsék. Ámde végül a magyarok legsúlyosabb veresége és a sors mostohasága következtében Magyarországot elfoglalta az ellenség, e hely is megingott, meg a magyarok épsége és dicsősége is roskadozni, ingadozni kezdett. Az istenség kegyelméből Visegrád várát nemrégiben foglalta vissza az ellenségtől s adta vissza nekünk a nemes Mátyás császár hadvezéri hatalma, és még élénken emlékszünk a Szent Korona nagy tisztelettel és vidámsággal kísért bevonulására, amelyet a diadalmas császár is megnézett és megszemlélt. A legszerencsésebb előjele és előjátéka volt ez a bekövetkezendő eseménynek, hogy egyszer majd vissza fogja adni a Szent Koronát - ami időközben meg is történt a hazának. Ha pedig Visegrád várával, a Szent Korona otthonával összehasonlítod Pozsonyt, ahol a Szent Korona pillanatnyilag székét tartja, a hely forgalmasságán kívül szinte semmi sincs, ami ennek és a Szent Koronának javára szólna.
Nem tudom azonban írásban elbeszélni, milyen diadalmenetben, a magyar nemzetnek mekkora dicsőségére, Mátyás császárnak halhatatlan hírnevére adta vissza Második Rudolf a Szent Koronát, a rengeteg nép micsoda üdvrivalgással és örömmel fogadta és kapta vissza. Megteszik ezt talán majd mások, akiknek több a tehetségük és az idejük, e helyt csak a két Mátyás királynak a Szent Korona visszaszerzésévei kapcsolatos tevékenységét kell szemügyre vennem és összehasonlítanom.
Első Mátyás a Szent Korona visszaszerzéséért Harmadik Frigyes császárral, sok véráldozatot követelő, kegyetlen háborút folytatott, rengeteg kárt okozva és szenvedve, mégsem tudta megszerezni a Koronát, míg le nem fizetett érte hatvanezret. Ezzel szemben Második Mátyás, aki senki mögött sem második, Magyarországnak akkor a császár nevében kormányzója, a bécsi határozatok ösztönzésére a Szent Korona visszaadására törekedett, a magyar hadsereg vezérével, Thurzó György gróffal együtt fegyveres sereg élén Csehországba ment, Prágánál tábort ütött, és a császárt oly nyomatékosan sürgette, hogy az végre engedni kényszerült, mintha a testvére iránti szeretetből és annak jeles érdemei miatt tenné; és a császár és testvére, a főherceg közti megbékélés létrehozásában derekasan közreműködő Dietrichstein Ferenc bíboros, olmützi püspök meg a cseh előkelők közvetítésével Prágától két mérföldre visszaadta az egész magyar sereg kitörő ujjongása és örömtánca közepette, így tehát Mátyás vér és gyilkosság nélkül szerezte meg a Koronát, majd ragyogó hadsereg kíséretében először Bécsbe, aztán Pozsonyba ment a boldog koronázásra, mintegy a visszaszerzés pompás jutalmának elnyerésére. Maga a Szent Korona pedig a szent ládában lepecsételve és arany lepellel letakarva, a király diadalszekerére helyezve sok magyar és a diadalmenetben elöl haladó zászlóvivők, testőrkatonák kíséretében, kürtszó és dobpergés, öröm ujjongás, üdvrivalgás között távozva a várból, Szent Márton templomában helyeztetett el 1608 Erzsébet-napján. Ó, e boldog nap, melyen láttuk, hogy a Szent Korona visszatért a hosszú száműzetésből és diadalmaskodott, meg azt is láttuk, hogy a tekintetes Mátyás fejedelem roppant érdemeiért és fáradozásaiért egyhangú szavazattal, minden rend közös egyetértésével és ujjongó üdvözlésével Forgách Ferenc bíboros, esztergomi érsek kezéből legérdemesebb felséges fejére került.
Valóban Mátyásunknak, e győzhetetlen császárnak, a földkerekségen mindenütt elterjedt, ismert dicsőségét és erényét a legszenvedélyesebben és legméltóbban kellene terjesztenünk, azok azonban akkorák és oly számosak, hogy felsorolásukra és még inkább érdem szerinti méltatásukra nemcsak az én csekély tehetségem elégtelen, de a legkiválóbb szónokoké is. Nagyon jól tudom, hogy a nagylelkű hősök és fejedelmek természete olyan hogy amelyikük legméltóbb a dicséretre, az kívánja legkevésbé azt.
Élni fog bizonnyal, és jogos magasztalással virágzik majd a hálás utókor körében Mátyás császár jeles virtusa és dicsősége. És mi lehet magasztalásra méltóbb, mi lehet örvendetesebb, mint hogy halhatatlanná válik? Magyarország királyává való koronázása után édes hazánkból kiűzetett az ellenség mesterkedése, abbamaradt az elégedetlenkedők lázongása, a gyűlölet, a megrögzött versengés, az irigyek vad és gőgös lelke megtört, füstbe mentek a vérgőzös tervek, a korábbi idők keserűsége és iszonyú pusztulása megszűnt, ránk ragyogott az óhajtott mennyei béke és nyugalom, melynek oltalmában virágoznak törvényeink, és az az alkotmányos hatalom, mely a dühöngő háborúban hallgatott, melynek csak puszta neve is méltán viszi győzelemre és magasztalja fel Magyarországot, visszatért és helyreállt a gyakorlatban. Bizony, szerencsések és boldogok vagyunk, kik annyi csapást elviselve megértük ezt az aranykort, és szívemből kívánom, hogy legyen ez örökös és szilárd, ne zavarjon meg minket semmi új viszály vagy csapás.
Minek tulajdoníthatnám a jó eme bőségét és a dolgok szerencsés folyását a császár áldott voltán kívül, ha nem az angyali Koronának, melyhez mint valami ráadás és záródísz csatlakozott a cseh korona hatalmas országának elválaszthatatlan szövetsége és a császári méltóság felséges nagysága; ezeket a Szent Korona mintegy saját hatalma alá vonta, és kiváltotta, megnyerte vele szinte az egész keresztyén világ pártfogását és támogatását.
A Szent Korona visszaadása és a szent felségjelvény kettősbizottságának újjászervezése pedig (nehogy az utókor előtt rejtve maradjon) így történt:
Második Mátyás koronázásának szerencsés végbemenetele után a karok és rendek az egyéb országgyűlési törvények közé közös egyetértéssel a felségjelvény szent kettős bizottságának újjászervezéséről törvényt hozva, kérték a királyi felséget, hogy azt az isteni és halhatatlan jótettet, amit a Szent Koronának a magyarok számára való visszaadásával gyakorolt, tetőzze be azzal, hogy most ezt a gyakorlatban is végrehajtja, és egyúttal megneveztek a királyi felségnek négy mágnást azzal, hogy a király válasszon ki közülük két koronaőrt; mérlegelve pedig a személyi javaslatot, ő felségének úgy tetszett, hogy ezt a gondnokságot és tisztet Révay Péter turóci főispánnak és erdődi Pálffy István pozsonyi főispánnak adja, az előkelők és tanácsosok gyűlésében a hűségre és lelkiismeretességre a legszigorúbban megesketve őket. Mihelyt, pedig a vasládikóba zárt Koronát a királyi teremből az országnagyok kíséretében ünnepélyesen a pozsonyi királyi vár tornyába vitték, és Liechtenstein Károly herceg, Illésházy István akkori nádor és Meggaui Lénárd Helfrid királyi főkamarásmester lezárva az őröknek adta át; a rendek kérték a koronaőröket, hogy nyissák ki a ládát és mutassák meg a kincset. Ez megtörténvén az egyik koronaőr a Koronát fölemelte, megmutatta a körülállóknak, és újra meg újra tudakolta, igazinak és ősinek ismerik-e fel ezt a Koronát. Miután ezek ezt megerősítették és a Koronát páratlan áhítattal megcsókolták, visszahelyezték, és az őrzőhelyet bizonyos előkelők pecsétjével lepecsételték. Hogy pedig a koronaőrök tiszte mennyire teljes gonddal és nyugtalansággal, bárki megítélheti mind a Korona elbeszélt viszontagságaiból és veszedelmeiből, mind pedig ezek esküjéből, melynek szabványa a következő:
A SZENT FELSÉGJELVÉNY KETTŐSBIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI, RÉVAY PÉTER TURÓCI FŐISPÁN ÚR, PÁLFFY ISTVÁN POZSONYI FŐISPÁN ÚR ÁLTAL TETT ESKÜ FORMÁJA
Minekutána ő királyi felsége, valamint Magyarországnak a jelenleg folyó pozsonyi országgyűlésen összegyűlt összes karai és rendei hűségemre és őrizetemre bízni méltóztattak Magyarország Szent Koronáját és az ahhoz tartozó összes kincseket, esküszöm az élő Istenre, hogy a szent királyi felség és Magyarország iránt hűséges és engedelmes leszek, az ország nevezett Szent Koronáját a legnagyobb hűséggel, szemes gonddal, éberséggel és buzgalommal, vigyázattal őrzöm, ő királyi felsége és az ország előzetes tudta és akarata nélkül senkit annak megszemlélésére és megvizsgálására nem engedek, másnak át nem adom, és minden egyes évben meghatározott időpontban többször is eljövök ide, Pozsonyba, és a mondott Szent Korona őrizetének helyét alaposan átkutatom, ellenőrzöm, és teljes szorgalommal, hűséggel gondoskodom arról, hogy mindig érintetlenül és biztonságban maradjon. Ha pedig valami gyanúsat vagy kedvezőtlent észlelnék a kapuknál, záraknál, falaknál, arról ő szent királyi felségét vagy a nádort haladéktalanul értesítem. Továbbá ha megtörténnék, hogy az országban valami mozgolódás vagy kavarodás támadna, azonnal tudósítom arról ő királyi felségét és a nevezett nádort, a mondott Szent Korona őrizetére alázatosan erősebb őrséget kérek, saját személyemben pedig halálomig és életem árán is hűségesen és tántoríthatatlanul kitartok mellette, tehetségem szerint minden veszedelmet eltávoztatok tőle, Isten engem úgy segéljen!
Most pedig végül, ráadásként érdemesnek tartok néhány szót ejteni arról, hogy milyen koronával koronázzák Magyarország királynéit. A történetírók, elsősorban a külföldiek legtöbbje, már akiket módomban állt olvasni, valahányszor Magyarország királynéinak koronázásáról tesznek említést, azt mondják, hogy az a Szent Koronával történt, mások minden különbségtétel nélkül írják le koronázásukat, holott mind a régi kiváltságlevelekből, mind törvényeinkből nyilvánvaló, hogy a királynékat más koronával koronázzák. Maga a Szent Korona ugyanis kizárólag a király fejét szokta koszorúzni, aki csak ezen a módon nyeri el a teljhatalmat. A királynénak az esztergomi érsek csupán csak a jobb vállához érinti ezt a Koronát, és nem fölöslegesen. Úgy gondolom ugyanis, hogy ez a szép és királyi szertartás az asszony teremtésének misztériumát jelképezi, aki a férfi jobb oldalából vétetett, meg azt, hogy az egyház Krisztus jobb oldalából keletkezett, vagy hogy az asszonyi uralomnak körülhatároltnak és mérsékeltnek kell lennie, a királynéhoz pedig, aki az uralkodás súlyos és bonyodalmas feladatának viselésében és ellátásában segítő társ, mint gyengébb neműhöz az engedelmesség dicsősége illik. Valami ehhez hasonló áll a galloknál a száli törvényben, mely a női örököst eltiltja az utódlástól, és csak a törvényes uralkodó helyettesének címével engedi megtisztelni. Ezért a királynét a veszprémi püspök, aki ősi kiváltsága értelmében erre illetékes, egy olyan külön koronával szokta megkoronázni és ünnepélyesen felszentelni, amelyet maga a királyné készíttet a saját részére. Ékesen szóló tanúja ennek az ünnepségnek Forgách Ferenc váradi püspök, egykor Magyarország kancellárja, aki látta és történeti művében leírta Máriának, Miksa hitvesének koronázás át. Minden kétségen kívül áll, hogy egyes-egyedül Lajos leányát, Máriát koszorúzták és szentelték meg a Szent Koronával a szokás ellenére, jámbor és eléggé sohasem dicsérhető királyi atyja fényes érdemei és kegyes emlékezete miatt, de nem is királynénak, hanem királynak nevezték és jegyezték be őt. Emlékszem, hogy valamelyik, Justus Lipsius előszavával kiadott magyar történetben olvastam, hogy Beatrixot, Mátyás király hitvesét, a nádor megkoronázta; e történetíró így szól: Az ispánok feje megkérdezte a királyt, vajon a királyok felségjelvényét kívánja-e a királynéra tenni, s amikor a király igent mondott, a legfőbb ispán meg a többi nagyúr a királyné fejére felrakta a Koronát. Forgách Ferenc irja: - hogy legalább futólag ezt is emIítsem -, hogy Második Miksa koronázásának idejében a nádor és az esztergomi érsek között felmerült a kérdés, vajon az érseknek vagy a nádornak kell-e a koronázást végeznie, és a vitát döntés végett az ország rendei elé terjesztették, de aztán Nádasdy Tamás nádor halála a kérdést semmissé tette. Ugyan, miért kellett vita tárgyává tenni azt, ami a legnyilvánvalóbb, és ha valaki csak bele is kukkantott a történelemkönyvekbe és Magyarország alkotmányába, annak teljesen világos, hogy nemzetünk királyának koronázása, a királyi szentségekben való részesítése kezdettől fogva mindig is az esztergomi érsek tiszte volt és az övé most is. A királyné felségjelvénnyel való felszentelése és koronázása pedig a veszprémi főpap sajátos kiváltságából származó előjoga, ő egyben a királyné kancellárja is szokott lenni. Mint ahogy láttuk, a fenséges Anna királynénak és császárnénak, felséges császárunk, Mátyás hitvesének boldog koronázásakor is Ergelius Ferenc járt el e tisztben, aki az időben a veszprémi egyházat kormányozta.
Hátra van még, hogy hozzátok intézzek szót, vitéz magyarok, honntársaim. Ez idő szerint mindenben bőkezűen szerencséltet benneteket a hatalmas Isten, amikor királyotok és hatalmas császárotok segítségével, fegyveretek támogatásával vér nélkül visszaadta nektek a Szent Koronát, amit nem annyira az idők mostohasága és háború kényszere miatt vesztettetek el, mint inkább kincsünk hanyag őrizete miatt, és erre következett az a törvénytelenség és nemtörődömség, amivel eltűrtétek, hogy idegenben tartózkodjék. A Szent Korona tisztelete és szeretete miatt, meg jelenlegi hivatalomnál fogva, melyhez a királynak és az országnak adott esküm köt, könyörgök és esedezem nektek, hogy mindenekelőtt a körünkben levő Szent Korona szerencsés megőrzéséért és megtartásáért imádkozzatok és fohászkodjatok Istenhez, aztán egy akarattal és szándékkal gondoskodjatok arról, hogy e szent csillag, mely már hatszáznál is több éve a keresztyén hit világosságával együtt kelt föl, őseink szokása szerint saját otthonában találjon biztos és alkalmas lakást, a hazai falak között fényeskedjék nekünk mindörökké, el ne homályosítsa belső viszály, külső ellenség, nehogy sugarai elzáratván, sötétségbe merüljön, és amit elsősorban és legfőképpen kérek, ne döntse hanyatlásba a török védnökséget hajhászó megalázkodás, ami minden halálnál rosszabb szolgaságba vezet. Mert végzetes volna az egyetértés felbomlása. Végezetül, ha az én szerény vázlatomból megtudtátok, hogy melyek a jó és melyek a rossz eszközök a Szent Korona biztos, szerencsés és nyugodt védelmére, őrzésére, megtartására, vállvetett gondoskodással, bölcsességgel és buzgalommal határozzatok és gondoskodjatok róluk.
Te pedig, e világ roppant alkotmányának hatalmas teremtője és fenntartója, ki a Szent Koronát nemzetünknek adtad, és királyi tartozékaival együtt a szerencse annyi sok változása, mindenféle csúfsága, ellenséges viszontagságok és mesterkedések közepette mindeddig hatalmasan megőrizted, forrón és alázatosan kérlek Téged, ezután is oltalmazd kegyesen, és ha Magyarország sorsa rosszra fordulna, tartsd meg biztonságban, épségben, erőben. Lelkem mélyéből kérlek, törd meg az ellenség erejét, engedd meg, hogy az ország feje, Buda visszaszereztetvén, a Korona visszatérhessen ősi székhelyére, Visegrádra, saját otthonában leljen lakhelyet, és mindörökké éljen. Seregek Ura, ki üdvözíted a királyokat, szerencséltesd és boldogítsd a haza atyját, a jámbor császárt, hős királyunkat, Második Mátyást, sokasítsd meg napjait, virágozzék életében érdeme szerint, hogy megláthassa érdemelt győzelmét ellenségei fölött. Adományozd meg, kérlek, főnemeseinket állandó egyetértéssel, egész népedet békével és nyugvással, távoztasd el a széthúzást, viszálykodást, irtsd ki a gyűlölséget, irigykedést, és engedd, hogy az elröppenő élet útját bejárva, a neved dicsőségéért roppant fáradozással, szenvedéssel, vérünk ontásával vállalt szolgálatunk díjaként elnyerjük az örök élet ama legszentebb és romolhatatlan koronáját. Ámen.
Kulcsár Péter fordítása
Forrás: A Korona kilenc évszázada, szerk.: Katona Tamás
Magyar Helikon, 1979
|
|
|
|
 |
