 |
HARANGOZÓ IMRE: „Hasonlatos a szántóföldben elrejtett kincshez…” Fölismert kultúrkincseink 3. - Erdély
időpont: 2013-05-21 17:00
helyszín:
Két Hollós könyvesbolt, 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a.
|
|
 |
Írások - EgyĂ©b
I. LAJOS KIRÁLYNAK
1351. évben kelt egyetlen dekretuma.
Lajos, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodoméria, Kunország és Bolgárország királya, Salerno fejedelme és a szent Angyalhegyi javadalom ura.
1. §. Az összes keresztény hivőknek, úgy a jelenleg élőknek, mint az ezután jövendőknek, a kiknek jelen levelünk tudomásara fog jutni, üdvöt abban, a ki a királyoknak üdvöt, szerencsés kormányzást és győzelmi diadalt ad.
2. §. Köztudomású, hogy a királyi méltóság trónja és hatalma akkor szilárdul meg, ha az alattvalók békéjéről és nyugalmáról előrelátó körültekintéssel gondoskodva van, és ha szabadságok adományozásával, sőt más királyoktól kegyes megfontolással adott szabadságaik elismerésével és jóváhagyásával is bőkezűen méltó jutalomban részesülnek.
3. §. Mert hűségük, melynek az ész és természet törvényeiben van meg a kellő alapja, akkor marad fenn állandóan, a mikor a fejedelemnek az ő országlakosai iránt tanúsított kegyessége az alattvalókkal szemben folyton növekszik, ugyannyira, hogy míg az élet szikrája ki nem alszik, a hűség elevensége sem száll alá a testben.
4. §. Ennélfogva, jelen levelünk rendén mindenkinek tudomására akarjuk hozni, hogy országunk főpapjainak, báróinak, valamint előkelőinek és nemeseinek gyülekezete és ugyanaz a közönsége a mi királyi szinünk elé jövén, miután ugy magunk mint országunk minden kedvező és szerencsétlen körülményei között felségünknek a leghivebb igyekezettel és szent buzgalommal tanusitott és kifejtett hűségüket és hűséges szolgálataikkal szerzett kiváló érdemeiket előadták és emlékezetünkben felelevenitették, megujitás és megerősités végett elénkbe terjesztették boldog emlékezetü ősünknek és elődünknek, harmadik Béla király fiának, második András urnak, az igen dicső fejedelemnek, Magyarország néhai dicsősége, királyának egy, saját arany pecsétével megerősitett kiváltságlevelét és azokat a szabadságaikat, melyeket (miként az előbb emlitett levél kijelenti) Szent István, a magyar nemzet királya és apostola adott nekik, az alább következő tartalommal.
5. §. Egy értelemmel és akarattal alázatosan könyörögvén felségünknek, hogy azt elfogadván, helyeselvén és jóváhagyván, és jelen levelünkbe szóról szóra átiratván, az abban kijelentett minden szabadságukkal együtt (egyedül csak az alább felemlitendő egy czikkelynek kivételével) megerősiteni, és a mondott levélben foglalt szabadságokat készséges királyi kegyelmünkkel, királyi hatalmunknál fogva megujitván, őket kiváltságlevelünk által az iránt biztositani méltoztassunk, hogy örök időkre azok birtokában és élvezetében fognak maradni. Annak a kiváltságnak tartalma im ez:
6. §. «A Szent Háromság és oszthatatlan egység nevében.
7. §. «András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmátia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Gallicia és Lodomeria örökös királya.
8. §. «Minthogy ugy országunk nemeseinek, mint másoknak Szent István király adta szabadságát is, némely királyoknak hatalma, néha azért, hogy saját haragjukat kielégítsék, néha meg azért, mert igazságtalan vagy saját hasznukat kereső emberek csalfa tanácsát követték, igen sok részben megcsorbította stb.»
9. §. Mi tehát királyi kegyelmünkkel meghallgatván mondott országunk főpapjainak, báróinak, előkelőinek és nemeseinek a kérését, miután fontolóra vettük és emlékezetünkben megújítottuk az ő hű engedelmességüket és legőszintébb szolgálatkészségüket, mellyel saját magunk és országunk mindennémü, úgy kedvező mint szerencsétlen körülményei között, különösen pedig akkor törekedtek felségünknek megtetszeni s magukat előttünk kedvesekké és kedveltekké tenni, a mikor legkedvesebb fivérünk, néhai András úr, Jeruzsálem és Sicilia királya ártatlan vérének megbosszulása végett, a kinek irtóztató erőszakos halála csaknem az egész világ határait és vidékeit töltötte be keserűséggel, velünk az említett Sicilia országába menvén, a legnagyobb hűséggel eltelve, a sors váratlan eseményeivel és különféle személyes veszélyekkel rettenthetetlenül szembeszálltak.
10. §. Óhajuknak kegyesen eleget tenni és akaratukat teljesíteni akarván, hogy őket hasonló hű tetteknek odaadással való véghezvitelére buzdítsuk, legkedvesebb ősünknek és elődünknek, második András király úrnak előbb említett, s aranypecsétjével megerősített, minden gyanútól egészen mentes, szóról szóra ide beiktatott levelét az abban foglalt minden szabadsággal egyetemben elfogadván, helyeselvén és jóváhagyván;
11. §. Kivéve egyedül a kiváltságból kizárt, előbb érintett egy czikkelyt, tudniillik ezt: «Hogy az örökösök hátrahagyása nélkül elhaló nemeseknek jogukban és szabadságukban áll az egyházak, avagy tetszésük szerint mások részére, élők közt vagy halál esetére adakozni, hagyományt tenni, birtokaikat eladni vagy elidegeniteni.» Sőt ellenkezőleg, éppenséggel ne legyen joguk ezt megtenni, hanem birtokaik jog, és törvény szerént, tisztán és feltétlenül, minden ellenmondás nélkül, legközelebbi atyafiaikra és nemzetségeikre háromoljanak.
12. §. Fentnevezett András király úr bullás kiváltságlevelét tartalma szerint megerősítvén, és azokat a szabadságokat a fenséges fejedelemasszonynak Erzsébetnek, ugyanazon isteni kegyelemből Magyarország királynőjének, a mi legkedveltebb anyánknak kedves akaratával és báróinknak tanácsára készséges királyi kegyelmünkből megújítván, megengedtük, hogy örökké ezeknek birtokában és élvezetében maradjanak.
13. §. Ezenfelül, országlakosaink nyugalmasabb állapota és békét szerető kényelme kedvéért ugyanazon anyánk akaratából és ugyanazon báróinknak tanácsára, szokott jó indulatunknál fogva elhatároztuk, hogy részükre még az alábbirt szabadságokat adjuk és engedjük.
1. CZIKKELY.
Hogy a per függőben léte alatt az egyházi férfiak
a nemesek ellen egyházi fenyítékekkel fel nem léphetnek.
Hogyha a főpapok vagy egyházi férfiak valamely ügyben országunk nemesei ellenében országunk valamely bírája előtt föllépnek és velük perben állanak: akkor a perbe vitt ügy miatt, a per függőben léte alatt őket a királyi felség hire és tudta nélkül sem egyházi tilalommal nem sújthatják, sem pedig (a mint ezt eddiglen gyakorolni szokták) ellenők egyházi átkot kimondó ítéletet közzé nem tehetnek.
1. §. És ha azokat az egyházi férfiakat vagy főpapokat, a törvény útjának a megtartásával az ország valamely bírája előtt törvényesen elmarasztalják, akkor legott ugyanabba a büntetésbe essenek, a milyennel ellenfeleiket akarták sújtani.
2. CZIKKELY.
Hogy a főesperesek a meggyilkolt ember eltemetéséért semmit se követeljenek.
Továbbá a főesperesek az olyan emberek eltemetéséért, a kiket valaki meggyilkolt, a mint ezt szokásból gyakorlatba vették, semmi márkát se követelhessenek.
3. CZIKKELY.
A kisebb conventek a birtok dolgát illető oklevelek kiállításával hagyjanak fel.
A kisebb conventek is álljanak el a birtokok örökössége tárgyában készítendő leveleiknek kibocsátásától, és pecsétüknek ne legyen semminemű ereje.
4. CZIKKELY.
Az elrendelt kamaranyereségről.
A mi pedig a kamaranyereséget illeti, valamint a mi boldog emlékű legkedvesebb apánknak, Károly dicső fejedelem úrnak, Magyarország néhai királyának idejében minden egész jobbágytelektől három garast fizettek, épen úgy most is a mi kamaránkban verendő három garassal (a mely garasoknak mindegyike annyit érjen, mint kamaránknak hat fillérje, hat széles bécsinek az értékében és mennyiségében; tizennégy ilyen garas pedig egy fertót tegyen ki,) kelljen azt fizetni.
1. §. Azonban feles filléreket, a rovatal váltságdíját és élelmiszereket elfogadni nem szabad.
5. CZIKKELY.
Azokról, kik a kamaranyereség fizetésétől fel vannak mentve.
A saját birtokaikon lakó gazdatiszteket és cselédeket, és a szolgákat a kamaranyereség kivetői meg ne róhassák s rajtuk kamaranyereséget föl ne vehessenek.
1. §. És általában szólva három garasnál többet se el ne fogadhassanak, se ki ne csikarhassanak.
6. CZIKKELY.
A kilenczed fizetéséről és behajtásáról.
Ezenkivül minden, bármely néven nevezendő szabad községben, valamint az udvarnoki és királynői községekben levő összes szántóvető és szőlőbirtokos jobbágyainktól (kivéve a falakkal bekeritett városokat) minden terményüknek és boruknak kilenczedét beszedetjük és a királyné asszony is be fogja szedetni. És a fönnt nevezett bárók és nemesek bármely birtokaikon levő minden szántóvető és szőllővel biró jobbágyuktól ezek minden terményének és borának kilenczed részét a maguk szükségére hasonló képen hajtsák és szedjék be.
1. §. A főpapok és egyházi férfiak is, kiknek jobbágyaik vannak, előbb a tizedet, aztán meg hasonlóképen azok mindennemü terményeinek és borainak kilenczed részét szedjék be.
2. §. És a kik a mondottak beszedése tekintetében másként járnak el, az olyan ellenszegülőknek és a jelen rendeletünket megszegőknek birtokain a terményeknek és bornak ama kilenczed részét minden lejebb szállitás és leengedés nélkül minmagunk fogjuk saját használatunkra behajtani.
3. §. Hogy ezáltal méltóságunk gyarapodjék és magok az országlakosok nekünk annál hivebben szolgálhassanak.
7. CZIKKELY.
Az adományozott birtokok tárgyában a kanczelláriában kelt levelek megváltásáról.
Azoktól a birtokoktól, melyeket mi és utódaink adományozandunk, alkanczellárunk és iródeákja azok mennyiségéhez képest kapjanak és vegyenek levéldijat, tudniillik tiz márka jövedelmet hajtó birtoktól: amaz egy márkát, emez egy fertót; és a nagyobb birtokoktól, melyek jövedelme húsz márkát tesz ki, az alkanczellár két márkát, az irnok hasonlóképen egy fertót és igy tovább az ujabban adományozandó birtokok nagysága szerint.
8. CZIKKELY.
Hogy a szárazföldön igaztalan vámokat nem kell szedni.
És azoktól, kik szárazon vagy folyókon a vámig lefelé jönnek, és felfelé mennek, igaz ok nélkül vámot nem kell szedni.
1. §. Hanem csak azok fizessenek, kik hidakon vagy hajókon túlnan kelnek át.
2. §. Mert értésünkre esett, hogy e részben országunk nemeseit és nem nemeseit gyakran és szerfölött zaklatják.
9. CZIKKELY.
Hogy a törvényszéken elmarasztaltakat a bíró fogja el és egyezkedés végett három napig őrizze.
Ha valamely nemest a törvény rendje szerint a nádor és udvarbíránk vagy bármely más bíró előtt akármely tettéért, hatalmaskodás vagy párbajban való elbukás tényében, a patvarság, hamis tanúskodás, ál okiratok előmutatásának büntetésében és főbenjáró ítéletben elmarasztaltak.
1. §. Az ügy bírája az ilyen elmarasztalt embert fogja el és a felek közt létesítendő egyesség eszközlése végett három napon át tartóztassa le.
2. §. S ha ki nem egyezhetnének, akkor az ország szokása szerint, szolgáltassa ellenfele kezéhez, hogy rajta a törvény szerint megérdemlett büntetést végrehajtsa.
3. §. És ha az ellenfél az elmarasztaltnak valamely pénzösszeg átvételével vagy a birtoknak lekötése mellett megkegyelmezett, az elmarasztalt megszabadul.
10. CZIKKELY.
Az elmarasztaltaknak bűneiért azok fiait, fivéreit, rokonait, nővéreit és feleségeit nem kell büntetni.
Az ilyen elitélt embernek bűnéért az ő fiait, fivéreit, rokonait, nővéreit és feleségeit nem kell megbüntetni, hanem maradjanak azok békén és nyugodtan birtokaikban, házaikban és jószágaikban.
1. §. Ha pedig az előbb említett módon elmarasztalt ember az ő ellenfelével meg tudna békélni, a bíró nem kaphat többet ötven márkánál, a melyeknek megfizetése végett kellő határidőt kell annak részére adnia.
2. §. És ha a kapott határidő alatt a fizetést elmulasztaná: akkor a bíró (a határidő elteltével) egy királyi embert és valamely káptalannak vagy hiteles conventnek bizonyságát maga mellé vevén, annak birtokából azt az ötven márkát érő részt vagy részeket elfoglalhatja, a melynek vagy a melyeknek birtokában mindaddig benn fog maradni, míg azok, kiket annak vagy azoknak kiváltása leginkább illet, avval az ötven márkával ki nem váltják.
11. CZIKKELY.
Az ország nemesei ugyanazt az egy szabadságot élvezik.
Ugyanazon nemeseknek kérésébe is beleegyeztünk: hogy az országunk határai közt lakó valódi nemesek még az országunk határai közt fekvő herczegi tartományokban levők is, megannyian ugyanazon egy szabadsággal éljenek.
12. CZIKKELY.
Hogy a Dráva, Száva között lakó, valamint a pozsegai és valkói nemesek is a nyestbőradó fizetése alól mentesek legyenek.
A kamaranyereséget a Dráva, Száva folyók között lakó, valamint a pozsegai és valkói nemesek is országunk más valódi nemeseivel egyaránt tartoznak fizetni.
1. §. Nem is kell őket ezentúl a Bansul Moranak nevezett nyestbőradó miatt ezentúl zaklatni.
2. §. Hanem, miként országunk más részeinek többi nemesei, ők is szabadok és mentesek maradjanak bárminemü egyéb adók kirovásától, a melyeknek fizetése eddigelé szokásban volt.
13. CZIKKELY.
A nemesek birtokait, melyekben bányák találhatók, ugyanannyit érő birtokok adása nélkül a király el ne vegye.
Ha pedig a nemesek birtokaiban arany vagy ezüst, réz, vagy vasbányák, avagy egyéb bányák lennének, ezeket megfelelő csere mellőzésével nem szabad elvenni; hanem ha a király akarja, az emlitett nemeseknek, efféle aranyérczet termő birtokaikért hasonértékü birtokokat adományozzon.
1. §. Különben, ha a királyi felség azokat az érczben bővelkedő birtokokat nem akarja cserébe venni, akkor a királyi haszonvételt, vagyis a királyi jogra tartozó bányajövedelmeket a maga nevében szedesse be, magukat a birtokokat mindennemü egyéb haszonvételeikkel, jövedelmeikkel és jogukkal a nemesek kezén hagyván.
2. §. A minthogy ez iránt az országlakosokat legkedvesebb atyánk, Károly király úr is levelének erejénél fogva biztosította.
14. CZIKKELY.
Hogy adományozott birtokok tárgyában folyó peres ügybe a király nevét bele ne keverjék.
Ha pedig birtokot vagy birtokokat adományoztunk valakinek, ez a neki adományozott birtokot vagy birtokokat foglalja el a maga részére, és a mondott birtokba való iktatáskor jelentkező ellenmondókkal ne a mi nevünkben, hanem az ő saját nevében perlekedjék.
1. §. Úgy, hogy abba a peres ügybe a mi nevünket bele ne elegyítsék.
2. §. És az ilyen ügyek végrehajtására tőlünk megbízó levelet se kaphassanak vagy nyerhessenek.
15. CZIKKELY.
A nemeseket ne kényszerítsék, hogy a vámhelyek felé menjenek.
A nemeseket nem kell arra kényszeríteni, hogy a vámhelyek felé menjenek.
1. §. Hanem a réveken mindenfelé, a merre csak akarják, minden akadály nélkül szabad átkelésük legyen.
16. CZIKKELY.
A jobbágyokat ne vegyék el erőszakkal.
Az országlakosok jobbágyait, akár a király és királynő ő felségéhez, akár pedig az egyházak főpapjaihoz vagy országunk főuraihoz tartozzanak azok: ama jobbágyok urainak önként adott engedélye nélkül erőszakkal elvenni tilos.
17. CZIKKELY.
A nemeseket lakadalom idején ne kényszerítsék a vámhelyeken egy márka fizetésére.
Aztán meg azt a szokást, hogy a midőn országunk nemesei házasodni mennek és feleségeikkel szokott módon tűzhelyükre visszatérnek, tőlük a hidakon és vámhelyeken egy márkát követelnek, jónak láttuk megszüntetni és eltörölni.
18. CZIKKELY.
Ha a jobbágyok költözni akarnak, régi vétségeikért nem szabad őket letartóztatni.
Országlakosainknak, a városokban, szabad községekben, a király, királynő, a főpapok, bárók és más nemesek területén és birtokaiban levő jobbágyait, régi tetteikért nem szabad sem személyükben, sem vagyonukban akadályoztatni, letiltani és letartóztatni.
1. §. Hanem ha nyilván sebzést, sértést, ölést, gyújtogatást, vagy ezekhez hasonló más irtóztató dolgokat követnének el, akkor azok részéről minden panaszos saját uraik előtt kapjon ítéletet és megfelelő igazságot.
19. CZIKKELY.
Hogy a fiú apja vétkeiért ne bűnhődjék.
Továbbá az atya vétkeiért, a fiúnak sem személyében, sem birtokaiban vagy vagyonában kárt ne tegyenek, vagy el ne marasztalják.
20. CZIKKELY.
Hogy az egyházi férfiak három tanúvallató levéllel nem szerezhetnek birtokokat.
A püspökök, káptalanok, apátok, conventek, prépostok és egyéb birtokos egyházi személyek a nemesek és egyháziak közt való birtokszerzést illető három tanúvallató levéllel (hacsak a királyi felség a dolgot tetszése szerint kirendelt megbízható férfiak útján, meg nem vizsgáltatja és magát nem tájékoztatja) a nemesekkel és egyháziakkal szemben birtokokat sem nem szerezhetnek, sem meg nem tarthatnak.
1. §. Hanemha a királynak, királynőnek, vagy a királyi felséget helyettesitő bíráknak kiváltságleveleivel.
21. CZIKKELY.
A káptalanok és conventek bizonyságairól és azok fizetéséről.
A káptalanok és conventek emberei, a kiket királyi parancsra bizonyságul kivisznek, csak olyanok lehetnek, a kik ugyanabban az egyházban méltóságot viselnek.
1. §. És ha a nemesek annak a káptalannak vagy conventnek bizonyságát az ő saját lován vitték ki, akkor napjára két garast; de ha a maguk lován, akkor napjára egy garast kötelesek fizetni.
22. CZIKKELY.
Hogy királyi ember csak abból a megyéből való lehet, a melyben a végrehajtás történik.
Királyi ember pedig, kit idézés vagy tanuvallatás eszközlése végett visznek ki, csakis abból a megyéből vagy kerületből való lehet, a melyben az a fél lakik, a kit idéznek vagy a ki ellen a tanuvallatás történik.
1. §. És a káptalanok bizonyságát a legközelebbi káptalanokból kell idézésre vagy tanuvallatásra kivinni.
23. CZIKKELY.
Hogy tanuvallatások másképen nem történhetnek,
hanemha a nemesek egybe gyűjtésével.
Hogy tanuvallatások más módon nem történhetnek, hanem csak a király, a nádor, vagy az udvarbiró levelei utján.
1. §. És annak a megyének vagy kerületnek a nemeseit egybe kell gyűjteni és ezeknél kell nyilvánosan tudakozódni.
24. CZIKKELY.
Hogy békebirságul három márkánál többet nem lehet követelni.
Ha a perlekedők akármily jelentékeny vagy fontos ügyben egyezkedni akarnak, a biró őket ebben semmi esetre sem gátolhatja meg.
1. §. És tőlük békebirságul három márkánál többet semmi szin alatt se követeljenek.
25. CZIKKELY.
Hogy a birtok dolgát illető minden pert halasztás nélkül,
a harmadik határidőben be kell végezni.
A birtok dolgában inditott vagy inditandó mindennemü pert, minden halogatás és halasztás nélkül, a harmadik határidőben be kell fejezni.
1. §. És hogy jelen megerősitésünknek, megujitásunknak, rendelésünknek, s a szabadság e bőkezü adományozásának és engedélyezésének a rendje örök szilárdságu erőt nyerjen, s hogy azt mi vagy utódaink bármikor bármely részében vissza ne vonhassuk, kiadtuk függő és hiteles pecsétünkkel megerősitett jelen kiváltságlevelünket.
2. §. Kelt a tisztelendő atyának Krisztusban, Miklós urnak, Krisztus és az apostoli szék kegyelméből a zágrábi egyház püspökének, a mi udvarunk kedvelt és hű alkanczellárjának a kezével, az Urnak ezer, háromszáz ötvenegyedik évében, deczember 11-én, uralkodásunknak pedig tizedik esztendejében.
3. §. Jelen lévén a tisztelendő atyák és urak Krisztusban: Miklós, esztergomi érsek és Esztergomnak örökös ispánja, és Domokos, spalatói érsek; Dénes barát kalocsai választott érsek, Miklós egri, Demeter váradi, András tinnini, Kálmán győri, Miklós pécsi, Mihály váczi, János veszprémi, Tamás Csanádi, Tamás barát szerémi, Pelegrin barát boszniai, István nyitrai püspökök, a kik az Isten egyházait szerencsésen kormányozzák.
4. §. A nagyságos bárók: Miklós nádor és a kunok birája, Lőrincz fia, Miklós erdélyi vajda, Olivér tárnokmesterünk és legkedvesebb anyánknak, a királyasszonynak udvarbirája, Tamás ispán, udvarbiró; István, egész Tót- és Horvátországnak bánja; Domokos macsói, Miklós, szörényi bánok, Pál, királynői tárnokmester, Bertalan, pohárnok, Lewkenes asztalnok, Dénes lovász- és Thewtews ajtónálló mesterünk, valamint ugyanannak az Olivérnek a fia, János, királynői asztalnokmester, Móricz fia Simon, pozsonyi ispán és mások igen sokan, kik országunk ispánságait és tisztségeit viselik.
|
|
|
|
 |
