FŐOLDAL
ÚJSÁG ARCHÍVUM
KÖNYVESBOLT
RENDEZVÉNYEK
RENDEZVÉNYEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
KIRÁNDULÁSOK
REJTEKHELY
KÉPEK
KAPCSOLATOK
LETÖLTÉSEK
FÓRUM
MEGRENDELÉS
VENDÉGKÖNYV


DOBOGÓ - MAGYAR KARÁCSONY

időpont: 2017-12-16 10:00

helyszín:
MAGYAROK HÁZA (Semmelweis u. 1. 1051




Anonymus
Egyéb
Gönczi Tamás
Kézai Simon
Legendák
Molnár V. József
Nyers Csaba
Paksi Zoltán
Pap Gábor
Práczki István
Révay Péter
Sárosi Zoltán
Szántai Lajos
Végvári József

REALSYS

Enveco Free Stat

InterStat.hu
felhasználónév:    jelszó:           
VI.. évfolyam / 2. szám

Gyermekkor

MOLNÁR V. JÓZSEF írása:



Erdőlés


Az erdőlés: a fakészítés, a fa kidöntése és ágaktól való megtisztítása, s a fuvarozás - mindezeknél a gyermekek is segítettek; az aprófát kézzel összehordták, a rönkhúzásnál vezették az állatokat; hazafelé, lejtős úton a kerék "fékezését" gyermek végezte.


Házimunka, kendermunka


A takarítás a leánykák dolga volt; a favágás, fa- és vízbehordás, tűzgyújtás, udvar- és utcaseprés a fiúk teendője közé tartozott. Állandó gyermekmunka volt a cipőtisztítás. Leánykák végezték a ki¬csi gyerek etetését és dajkálását; segítettek a főzésben is. Kenyérsütéskor a kisebb lányka vizet töltött a kovászkeveréshez, a nagyobb szitált. Disznóöléskor a gyermekek szalmát hoztak elő, vizet töltöttek a "hurkamosó"-nak, kolbásztöltéskor a belet szurkálták, s bekötözték a végét.

A kendermunkánál a nagyobb leányok segítettek: "nőttek", virágot "súroltak", magot csépeltek, áztattak, tiloltak, fontak, a nagyobbacskák már szőttek is. A varrásnál általában babaruháig ju¬tottak, vagy a férfiing "tűzdelés"-éig.


Inaskák, cselédek, dajkácskák, szolgálók


Inaskának, marhapásztornak egy-egy nyári idényre helybéli vagy szomszéd falusi gazdákhoz szegényebb rendű nagycsaládos gazdák kilenc évet betöltött gyermekei szegődtek el - fehérneműért, posztóruháért, esetleg pénzért. Cselédet egész évre (újévtől újévig) a jobb gazdák fogadtak - bérüket írásos szerződés rögzítette. A szolgálat próbahéttel kezdődött; ha a gyermeknek nem tetszettek a körülmények, nem volt köteles maradni; a legváltozatosabb gazdasági munkát kellett végezniük.
Némely kisleány alig járt ki egy-két osztályt megkezdte a "kóválygást" - a falusi gazdák jórészt csak nyárára, vagy egy-két hónapra kicsi gyerekük gondozására fogadta fel őket. A városi úriházaknál gyakran egész évre gyermek-szolgálót fogadtak fel, a szegényebb sorú családokból.


Napszám, részesmunka, bérmunka


A nincstelen vagy csekély birtokú gazdák el nem szegődött gyermekei szüleikkel együtt idegen földeken vállaltak munkát: gyomláltak, kapáltak, arattak, szedték a krumplit természetbeli juttatásért.


Iskola


Az első osztályban a gyermekek megtanultak írni, olvasni és húszig számolni. Olvasókönyvük közmondásokat, gyermekverseket, mon¬dókákat, köszöntőket, gyermekjátékokat, népmeséket és mondákat is tartalmazott - a népi műveltséget írott betű is közvetítette; az olvasmányok nemzetünk történelmébe avatták be a tanulót; (IV-VI. osztályban a történelem a falu múltjából tágult a nagyvilágig; a gyermek ekképpen megismerhette elei szerepét a nagy eseményekben; s ebből következően maga-magát is a történelem részvevőjeként érzékelte)! A beszéd- és értelemgyakorlatok révén a kicsik földrajzi természetrajzi és gazdasági ismeretek birtokába jutottak. Gyakorlati órákon: horgolni, kötni tanultak, tornán mozgásos játékokat játszottak.

A további osztályok olvasókönyvei közmondásokat, meséket, mondákat, köszöntőket tartalmaztak. A gyermek fokozatosan megismerte a nyelvet, a fogalmazást, az alapvető számtani műveleteket és a mértant (kombinatorikát a "kiszámolós" és "párosító" játékokkal tanult). A földrajz helyi, később tágabb körű ismereteket nyúj¬tott, kézimunkaórákon a kisebbek papírhajtogatással, agyagmintázással, szalmafonással, a nagyobb fiúk fafaragással foglalkoztak. A III-IV. osztályban a leányok megtanultak harisnyát kötni, majd varrni. A gazdasági és háztartási ismereteket alsóbb osztályokon egyszerűbb házi és iskolai gyakorlatok, az V-VI. osztályban kerti munka közben tanulták meg. Valamennyi ismeret hasznos volt; az iskolából kikerülő gyermek rögtön kamatoztatta.

A mezei munkák időszakában sok gyermek hiányzott az iskolából - a legtöbbje két-három osztályt végzett el; de a gyermekek maguk se lelkesedtek a tanulásért - tisztelet néhány kivételnek. Némely gyermek akkor is "kerülte" az iskolát, ha a szülő küldte. Sokan katonáéknál tanultak meg írni, olvasni.

A század elején sok falusi iskolában együtt tanultak az "alsósok" vagy legalább két osztály; de akadt olyan kicsi falu, ahol a hat osztály együtt volt. A tanítók "kemény" fegyelmet tartottak, ha kellett verés árán. De az iskola "jót" is adott a gyermekeknek: kapcsolatba kerültek az egykorúak, gyermektársadalom alakult. Szünetben játszottak: lovaztak, küldj király katonáztak, gomboztak. A leánykák bittyköveztek. Némely tanító maga is tanított játékokat. Gergely pápakor külön táncot rendeztek a gyermekeknek; húsvétkor ver¬senyt futottak, májusban majálisoztak, pünkösdkor vetélkedtek.


Játékalkalmak


A régi gyermekek szüleik minden igyekezete ellenére se nevelődhettek volna szívós, edzett, dolgos és kiegyensúlyozott felnőttekké, ha kettős kötelességük a tanulás és a munka mellett nem jut alkalmuk a játékra is. Néha az órán sem "ölte meg" őket a figyelés: sokan "bubázódtak" a pad alatt; tornaórán a tanító állította körbe játszani őket. A gyermekmunkák mellett is rendszeresen folyt a játék: a házpásztornak otthonhagyott lányok az istállópadláson játszottak. Ha estefelé a szülők kiültek a kapu elé - látótávolságban ott játszottak a gyermekek is. "Szórakozásra" leginkább ünnepek előestéjén és délutánján került sor; szombaton este már kezdték a játékot. Vasárnap a gyermekek "alig tették le a kalánt", a hétköz¬napinál jobb ruháikban már mentek estig játszani. Egy-egy víg kedélyű felnőtt maga is bekapcsolódott, csak a legnagyobb dologidő¬ben szünetelt mindennemű szórakozás - kivéve a szakrális játéko¬kat; beugrató tréfálkozásokat, meséléseket.


Játék

A személyiségükben nap-nap után gazda odó iskoláskorú gyermekek játékélete hasonlít is, de el is tér a kisebb társaikétól: a kiskorból örökölt szórakozási módok újabbakkal egészülnek ki, s valamennyi fénykorát éli.

A kisebbek: hat-kilenc esztendősök továbbra is szívesen játszanak a természettől készen kapott játékszerekkel,; sárból pogácsát, tortát gyúrnak; homokvárat építenek "lódítófáról sárpuskát" hajítanak el. A növények inkább a kisebb leányokat vonzzák; bár a nagyobbak is szívesen jósolnak segítségükkel. A téli szórakozás az "iszánkodás", a hóemberkészítés, a hógolyózás, a házi korcsolyán csúszkálás, szánkázás. Régebben holdvilágos estéken is kint szánkózott a gyermeksereg: Forró nyári napokon "feredni" mentek, gáttal duzzasztották a csekélyvizű patakokat, a fiúk egymást belevet ték a vízbe, megtanulták a "kutyaúszás"-t; a vízparton homokoztak.

A kisebbek a felnőttek világát utánozták: a leányok pesztrálkodás, libapásztorkodás közben menyasszonyt, vőlegényt vagy nyoszolyót alakítottak; de igen sok vidéken a gyermekcsapat időn¬ként "lakodalmat" játszott. A fiúk pásztorkodás közben hol háborúztak, hol kaszás férfiként - kalákában - faággal álltak rendbe; az iskolaudvaron a leányokkal együtt "lovaztak".

A játékszereket mindig maguk készítették el, rendszerint néhányan vettek részt a "yártás"-ban. A játékfabrikálás igazi mesterei mindig a férfigyerekek voltak: szőrlabdát, disznóhólyagzörgőt cérnakarika-kocsit (traktort), nyilat, sárkányt, csepű- és pityókapuskát, parittyát, csúzlit; surrogtatót, pergetyűt, kelepelőt, gólyalábat, fakardot, szekérkét, csúszkát, famadarat, keréken forgó pillangót, álljfeljancsit, kicsi tutajt, kunyhót készítettek. A leányok legföljebb lágyszárú növényekből: cikorjavirágból, hagyma- és búzaszárból formáltak sípot "kocsánymuzsikát", gombból tűztek surrogtatót, gyufaskatulyából vonatot. Babakészítésben viszont fölülmúlhatat¬lanok voltak: cérnából, fácskából, rongyból, kukoricacsutkából és csuhéból, tojásból, agyagból, makkból, cserfagolyóból egyaránt tudtak babát formálni; ruhát és ágyneműt bojtorjánból készítettek, útilapuból bútorokat is formáltak. A játékok szabályokhoz, meghatározott mozdulatokhoz, tánchoz, erőprőbához, gyorsasághoz, párbeszédhez, eszközök használatához szokatták a régi falu gyer¬mekét.
Esős időben is el tudtak szórakozni értelemfejlesztő és tréfálko¬zó játékokkal - nagyon kedvelték a zálogosdit, a fejtörős játékokat és a beugratókat.


Játszótársaságok


A játszótársaság megválasztása az alkalomtól függött. Általában nem szerint különültek el, de korántsem kötelezően: néha például a kisebb legénykék is "befogóztak" a leánykák énekes-táncos játékaiba, és viszont. A nagyobb fiúk már inkább megzavarták, megkergették a leányokat; fiúnak, leánynak saját nemében kellett megerősödnie. A nyári hétköznapi játszáson - legelőn, otthon - szomszédság szerint szerveződtek a gyermekek, alig négy-öt évnyi korkülönbséggel; néha a kicsi testvérek is a nagyobbak közé vegyültek. Legtöbben a közös játszóhelyek valamelyikén "csomolyodtak eszsze", ahol együtt volt a környék apraja-nagyja.

Tizenöt év alatt nem vegyültek a "nagyokhoz", mert azok durván elzavarták a kisebbeket. A játék kezdeményezését és irányítását rendszerint a rátermettség döntötte el. A csoportjátékban főként azt kedvelték, aki kitűnt a játékban, de a "gyengébbeket" se zavarták el. A nem kívánt szerepet kiszámolóval vagy sorshúzással osztották ki. A szabálytalanságokat a "kezdeményező" szűrte ki. Egy-egy gyermek valamely játékba csak azért nem kapcsolódott be, mert abban ügyetlennek érezte magát. A túl ügyetlen egyébként biztatták, a túl szerencsést, pedig mondókákkal próbáltak "megrontani". Sorrend a játszásban nem volt: örökké cserélgették a játékformákat, mikor, ami eszükbe jutott. A játékok részét alkotó mondókák mellett az egymás helyzetére, tulajdonságaira utaló társas gyermekmondókák a játszóal¬kalmakon keltek életre; itt adományozódtak rendszerint a "csúfnevek" is; vagy az iskolában.




 
Dobogó Mitikus Magyar Történelem | Minden jog fenntartva! | dobogommt@dobogommt.hu