FŐOLDAL
ÚJSÁG ARCHÍVUM
KÖNYVESBOLT
RENDEZVÉNYEK
RENDEZVÉNYEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
KIRÁNDULÁSOK
REJTEKHELY
KÉPEK
KAPCSOLATOK
LETÖLTÉSEK
FÓRUM
MEGRENDELÉS
VENDÉGKÖNYV


DOBOGÓ - MAGYAR KARÁCSONY

időpont: 2017-12-16 10:00

helyszín:
MAGYAROK HÁZA (Semmelweis u. 1. 1051




Anonymus
Egyéb
Gönczi Tamás
Kézai Simon
Legendák
Molnár V. József
Nyers Csaba
Paksi Zoltán
Pap Gábor
Práczki István
Révay Péter
Sárosi Zoltán
Szántai Lajos
Végvári József

REALSYS

Enveco Free Stat

InterStat.hu
felhasználónév:    jelszó:           
VI.. évfolyam / 2. szám

A legbátrabb község

NÉMETH ZSOLT írása:

2017. február 10-én bensőséges ünnepség zajlott egy kis őrségi faluban, Kercaszomoron. A résztvevők egy olyan eseményre emlékeztek, mely a magyar történelem legdicsőségesebb lapjaira tartozik, ennek ellenére alig tud róla valaki. Ez az írás azért készült, hogy minél több emberhez eljusson a jeles esemény híre, s megtanulhassa: mennyit ér a civil kurázsi.

Kercaszomor a mai magyar-szlovén határ közvetlen közelében helyezkedik el. A történések idején, közvetlenül az I. világháború után itt még két község volt: Kerca és Szomoróc, melyek 1942-ben egyesültek. A hajdani Szomoróc feküdt közelebb a határhoz, Kerca valamivel távolabb.

1919. augusztus 12-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) csapatai az I. világháborút követő fegyverszünetek megkötése után átlépve az államhatárt megszállták Szomorócot, amely akkoriban színmagyar református község volt. A tiltakozás a háború utáni zavaros időkben mit sem használt. A helybeliek azonban nem csak úgy gondolták, hogy ez így nincs jól, hanem a tettek mezejére léptek.
1920. augusztus 1-én éjjel 11 órakor Rankay főhadnagy, a kercai határőr kirendeltség parancsnoka az alá beosztott 17 katonával valamint a hozzájuk csatlakozó szomoróci és kercai férfiakkal megtámadta és elűzte a megszálló szerb katonaságot. Néhány kézigránát elhajítása és puska elsütése elegendő volt ahhoz, hogy a szerb helyőrség fegyverét eldobálva fejvesztetten meneküljön. Emberéletben nem esett kár egyik oldalon sem.

A győzelem látszólag időleges volt. Embererőben és fegyverzetben megerősített szerb-horvát-szlovén csapatok tértek vissza, és vonták ismét megszállás alá Szomorócot. Az, hogy magyar emberek egy a Magyar Királysághoz tartozó magyar falut visszavettek a szerbektől, a megszállók szemében természetesen bosszúért kiáltott. Horváth Pálnak, a Muraszombati járás főszolgabírájának a szombathelyi Magyar Királyi Körletparancsnoksághoz írt jelentéséből idézünk: "a (felkelésbe) beleelegyedett szomoróczi polgári egyéneket rettenetesen elverték és Muraszombatba kisérték. Muraszombatban az utcára néző községi fogdába zárták el őket, s minthogy több napon át nem adtak nekik eledelt az éhségtől ordítottak, úgy hogy az ott járó kelő közönség szerzett tudomást a jugoszlávok barbár viselkedéséről. Muraszombati úri asszonyok panaszt emeltek emiatt az ottani rendőrbiztosnál, hogy kultúrállamban még a rablógyilkos élelmezéséről is gondoskodnak, ki erre azt választ adta, hogy ezek nem érdemlik meg és úgy is az a céljuk, hogy éhen pusztuljanak. A közönség a szomorócziakat őrző őrséghez fordult, kik emberbaráti érzéstől indíttatva megengedték, hogy titokban élelmezhetik őket és csak ezeknek köszönhető, hogy az éhhaláltól megmenekültek." Egy emberséges hadbíró szerencsére szabadon engedte a foglyokat, akik hazatérhettek.

A történtek azonban nem maradtak hatás nélkül. 1922. február 9-ei hatállyal a Határmegállapító Bizottság - nyilvánvalóan figyelembe véve a történteket - engedélyezte Szomoróc visszatérését Magyarországhoz! A bátor kercai és szomoróci emberek helytállása tehát teljes sikerhez vezetett: két és fél éves idegen uralom után visszatérhettek az anyaországhoz. Hogy kétely ne lehessen a tekintetben, hogy a fegyveres akcióra szükség volt, álljon itt Blaha miniszteri tanácsosnak a Magyar királyi Belügyminister megbízásából 1922. február 11-én írott levelének részlete: "A Budapesten működő Határmegállapító Központtól nyert értesítés szerint a vendvidéki határvonalnak Szomoróczról Lendvaújfaluig terjedő részén a határmegállapító bizottság egyes határkiigazításokat rendelt el, a melyek foganatosítása céljából a szükséges technikai személyzet már ki is küldetett Nagykanizsára. Megjegyzem, hogy a javunkra eső határkiigazítás is csak ideiglenes jellegű, mert a népszövetséghez 26 vendvidéki község visszacsatolására vonatkozólag tétetett javaslat." Mint tudjuk, az említett 26 vendvidéki község nem került vissza Magyarországhoz!

Álljon itt a felkelés szomoróci résztvevőinek neve: Ábrahám Lajos, Császár Antal, Horváth Sándor, Ingiszi Ferenc, Kulcsár Antal, Papp József, Papp Sándor, Pongrácz Sándor, ifj. Pongrácz Antal, Pongrácz Ferenc, Pongrácz Dániel. A megszállók ellen fegyvert ragadó határőrök és kercai férfiak neve sajnos nem került feljegyzésre, vagy eddig nem sikerült felkutatni, és valószínűleg a szomoróciak névsora sem teljes.

A visszatérés után a szomoróciak első dolga az volt, hogy az I. világháború alatt elhurcolt harangjuk helyébe újat öntessenek. A harang stílszerűen Sopronban, a hűség városában készült, s már 1923-ban elfoglalhatta helyét a község fa haranglábában (képünkön). A harang még ma is megvan - az ünnepség során az egyik felkelő unokája azt meg is kondította - az egykori szerb határőrbódé helyén felállított Tisza István emlékoszlop viszont már nincs: a II. világháborút követő kommunista uralom eltávolította. A harang szava viszont a legsötétebb időkben is szólt azoknak, akik értették.

A szomoróciak a II. világháború végéig minden évben megünnepelték a felkelés és a hazához való visszatérés évfordulóját. A kommunizmus évei alatt erre természetesen nem volt lehetőség. A nemes hagyomány azonban a visszatérés 80. évfordulóján, 2002-ben újra életre kelt: a kercaszomoriak azóta ismét megemlékeznek eleik bátor helytállásáról. A felkelés 80. évfordulójára önerőből emlékművet emeltek, melyet Szervátiusz István helyben élő szobrászművész készített. A Vas Megyéért Egyesület és a Vas Megyei Honismereti egyesület 2002. augusztus 11-én a Vas megye legbátrabb községe címet adományozta Kercaszomornak.

Az I. világháborút követő időkben csupán két magyar település volt, amelyik fegyverrel szállt szembe a szláv megszállókkal: Balassagyarmat és Szomoróc. Az Országgyűlés Urbán Árpád szocialista képviselő önálló indítványa nyomán 2015. május 30-án törvényt fogadott el arról, hogy Balassagyarmat városának a Legbátrabb város kitüntető címet adományozza. A törvényjavaslathoz Németh Zsolt fideszes képviselő (nem azonos e sorok írójával) módosító indítványt nyújtott be, hogy egyidejűleg az országgyűlés adományozza Kercaszomornak a Legbátrabb község címet. Az önkormányzati bizottság támogatása ellenére a módosító indítványt a szocialista-szabaddemokrata többségű parlament elutasította. A magukat jobboldalinak mondó pártok képviselőinek többsége sem támogatta a módosító javaslatot...

Tisztelet és megbecsülés az 1920. augusztus elsejei felkelés bátor résztvevőinek, és mindazoknak, akik 1945-ig fenntartották, majd 2002-ben felélesztették a jeles esemény emlékezetét!
A szerző köszönetét kívánja kifejezni Zsiga Tibor történésznek, Orbán Róbert helytörténésznek, Benczik Gyula levéltárosnak, és Kapornaky Sándor helytörténésznek, Kercaszomor jelenlegi polgármesterének, akik kutatási eredményeit e cikk megírásához felhasználta.

Képszöveg: A 2002. február 10-ei ünnepi megemlékezés résztvevői a szomoróci haranglábnál. Fotó: Simon Attila.



 
Dobogó Mitikus Magyar Történelem | Minden jog fenntartva! | dobogommt@dobogommt.hu